42.rész

607 42 6
                                    

Mikor magamhoz tértem a jól ismert fehér szobába voltam. Szinte rögtön felültem. Dr. Maron valamit a gépébe pityegett, mikor meglátta, hogy magamhoz tértem rögtön mellém sétált.

-Nagy ütés érte a fejed, de nem lesz semmi maradandó. Pár napig még lehet fájni fog. Ez nagyon erős fájdalom csillapító. Naponta csak egyet vehetsz be – kezd el turkálni a lelakatolt szekrénybe, majd mikor megtalálta felém nyújtotta azt.

-Nem kell! – nézek a gyógyszerre majd rá.

-De Maya...

-Tényleg köszönöm, de túl nagy a kisértés, hogy ebből port csináljak – mondom, mire megértően bólint egyet.

-Maya, örülök, hogy jól vagy. Menj a pincében lévő edzőterembe futni egy kicsit – nyit be hirtelen az elnök.

-Hány óra? Ma nekem kell mennem Arianaért.

-Bruno megy érte, te futsz – hangján hallatszott, hogy nem tűr ellentmondást.

-Ahogy az elnök parancsolja – szállok le az ágyról, mire az egész testembe fájdalom nyilalt.

-Elnök úr, Maya még nem... - kezd bele a doki, mire az elnök felemeli a mutató ujját.

-Maya mindenre készen áll – ezzel kisétált a szobából.

Én is elindultam, de a doki megfogta a kezem.

-Tedd el. Bízok benned – nyomja a kezekbe a gyógyszert.

-Köszönöm – ezzel kimentem a szobából és hazáig meg sem álltam.

-Maya Stuart – kiált anya mikor meglátta a véres ruhám, illetve az arcomat.

-Anya ez...ez csak edzés – hajtom le a fejem.

-Nem. Ez bántalmazás – kiált rám. Hangosan kifújja a levegőt, majd megfogja a kezem, most már nyugodtabban és a kanapé felé vezet, ahova leültünk. - Eddig is verekedtél és tudom, hogy életed hátralévő részében is verekedni fogsz, bármennyire is nem tetszik ez nekem – viszi fel a hangját a mondat második felében. – Viszont ne hagyd, hogy ennyire elverjenek. Ne fogd vissza magad. Tudom, hogy nem akarod bántani azokat a fiúkat, de inkább te őket, mint ők téged.

-Próbálkoztam anya, de erősebbek és az a hülye bot – mondom idegesen.

-Milyen bot?

-Tudod amivel a karatefilmekbe mindig verekednek. Watson tuti lenézette veled is őket – a nő halkan felnevet és bólint párat.

-Akkor dobd el a botot!

-Nem szabad.

-Miért? Megtiltották? – kérdi anya, mire elgondolkodtam és nemlegesen megráztam a fejem. – Akkor ha legközelebb ez a gyakorlat lesz...eldobod a botot és megmutatod nekik, hogy egy Stuarttal nem lehet szórakozni – ölel meg. – Most pedig menj és pihenj.

-Az nem fog összejönni. Kell mennem futni – forgatom meg a szemeimet.

Anya hangosan felsóhajt kimutatva nem tetszését. Egy puszit nyomtam az arcára és már szaladtam is zuhanyozni. Mikor kész voltam gyorsan ettem és már mentem is a pincébe.

Watson már ott volt és idegesen nézegetett valamit a sarokba.

-Szia – köszönök.

-Hogy vagy? – én is arra néztem. A sarokban egy kamera díszelgett.

Az új testőrWhere stories live. Discover now