Az új testőr

51.rész

Befogtam az egyik orrlyukam, majd fölé hajoltam, de mielőtt felszívhattam volna, elfújtam az egészet és idegesen megráztam a fejem. A telefonomért nyúltam és felhívtam az egyetlen olyan embert, akiben tényleg bízok.

-Szia Will – mosolygok a kamerába, ahova Will dugta be a fejét, de láttom, hogy ül melle egy lány is, bár az arcát nem láttom.

-Szia Maya - kissé közelebb hajol a kamerába. – Miért fehér az asztalod? – szinte kiabál velem.

-Ne aggódj nem csináltam semmit, de nagy volt a kísértés. Arra gondoltam, hogy berúghatnánk. Úgy is beszeretnél nekem mutatni valakit – Will a lányra néz, aki végre bele hajol a kamerába. Nagyon aranyos volt. Világos barna haj, barna szem, szép arc.

-Szia, Emily vagyok!

-Szia, én pedig Maya. Most hogy ismerjük egymást...megyünk?

-Nem is tudom Maya...

-Menjünk – néz a lány Willre, mire a fiú beadja a derekát és bólint egy aprót.

-Akkor találkozzunk a régi kocsma előtt.

-Ne szedj be semmit – kiált a fiú, majd rögtön kilép a hívásból.

Láttom, hogy Ariana hív, mire megforgattam a szemeimet és hagytam, hogy csörögjön, de a lány csak nem adta fel, mire idegesen felveszem a telefont.

-Csak akkor mond ha vészhelyzet van...

-Én csak...csak...beszlni...beszélgetni akarok – szava összemosódnak, majd halkan felnyög.

-Tedd le a telefont – suttogja egy ismeretlen férfi hang, mire idegesen felnevetek és kinyomom.

Az asztalra öntöttem egy újabb adag fehér port, de most fel is szívtam. Kissé megráztam a fejem és lehunytam a szemem. Újra elfogott a jól ismert érzés. Halkan felnevettem és miután elkészültem rögtön mentem a bár felé.

-Sziasztok – mosolygok a más ott várakozó párra.

-Maya – mondja mérgesen Will és rögtön közelebb húzott és mérgesen, de egyben csalódottan nézett rám. Nem törődtem vele, a lányhoz fordultam és megöleltem.

-Szia, sok jót hallottam már rólad. Örülök, hogy végre találkozhatunk – ezzel elindultam befelé, ők pedig utánam.

-Minden rendben vele? Nem kéne inkább haza vinnünk? – hallom meg Emily hangját.

-Rossz passzban van most. Vigyázunk rá. Ismerem, kitombolja magát aztán összeszedi magát. Gyere, igyunk egyet – Will annyira boldognak tűnt.

Mikor mellém értek rájuk mosolyogtam. A zene hangosan üvöltött a bárba és én elég hamar kiütöttem magam. Minden olyan gyorsan történt, nem is nagyon emlékszem. Táncoltam, aztán neki mentem valakinek, leöntöttek, mire egy hatalmas verekedés tört ki. Akkor kezdtem észhez térni, mikor fellöktek és bevertem a fejem, de ez sem tartott sokáig, mert utána rögtön elkezdett minden feketedni lassan. A hátam a falnak támasztottam és a fejemhez kaptam.

-Jól vagy? – guggol hirtelen le mellém Emily, mire mosolyogva rá néztem.

-Will jó srác, vidd haza mielőtt baja lesz és ne haragudj, hogy így kellett megismerned – nevetek fel sírva.

-Hey csajszi. Bulizni jöttünk. Kicsit elkapott a hév, de ez van. Jó buli volt én élveztem és örültem, hogy végre megismerhettelek. Will folyton csak rólad beszél, először féltékeny voltam.