Az új testőr

16.rész

Reggel egy rövidnadrágba és sportmelltartóba vártam Watson a hátsó kertbe. Két vödörrel a kezében jött felém.

-Hozz nekem vizet – nyomja a kezembe, mire már indultam is volna a házba, de ő megfogta a kezem. – A hegyről.

-Ez most valami béna vicc?

-Nem. A hegyi víz sokkal egészségesebb – vonja meg a vállát, mire kisebb morgással elindultam a hegy felé.

Úgy kábé fél órát kellett gyalogolnom, mire elértem a hegy lábához. Mérgesen felnéztem és elkezdtem felfelé menni. Nem tudom mióta mehettem, de már tiszta verejtékes voltam és a nap is nagyon égetett. Szinte biztos vagyok benne, hogy le is égtem. Mikor megláttam a kutat elkezdtem szaladni. Bele néztem, de mivel nagyon mély volt nem láttam le az aljára. Megfogtam egy kavicsot és bele dobtam. Mikor hallottam a csobbanást elmosolyodtam és rögtön elkezdtem leengedni a vödröt, ami a kúthoz volt erősítve. Mikor megtöltöttem mindkét vödröt megfogtam őket, de rá jöttem, hogy ez így nagyon nehéz és a háromnegyedét ki is fogom lötyögtetni. A vödröket ott hagytam és elkezdtem keresni egy erős, vastag faágat. Mikor végre találtam egy szerintem megfelelőt, rá akasztottam a vödröket és már indultam is vissza.

A kertbe annyit láttom, hogy Ariana és Bruno valamin nagyon veszekednek szokás szerint. Bruno mérgesen felemeli a kezét, mire Ariana kissé összehúzza magát. A kannákat gyorsan letettem és a lány elé szaladtam és böktem egyet a fiú vállán.

-Mi a fene bajotok van?

-Ne üsd bele az orrod Maya – sziszegi Bruno és lép egyet felém, de én újra megtaszítom kissé.

-De bele ütöm az orrom, mert a testőre vagyok.

-Ahogy én is – kiált rám, majd halkan felnevet. – Te még csak egy zöldfülű senki vagy. Fogalmad sincs róla, hogy mennek itt a dolgok.

-Igazad van. Viszont azt tudom, hogy a főnököket nem szokás megütni.

-Én nem is... Gratulálok Ariana. Tényleg nagyon ügyes vagy. Direkt felhúztál, hogy aztán te légy az áldozat, mire Maya ide ér, én pedig a rossz fiú. Esküszöm színésznek kéne menned – a fiú feje szinte lángolt, majd idegesen elsétált.

Ariana felé fordultam, akinek szeme elkezdett csillogni a könnyektől.

-Jól vagy? – nem szólt semmit csak szorosan megölelt. Esetlenül simogattam a hátát és próbáltam vigasztalni.

-Köszönöm – suttogja és fejét nyakhajlatomba fúrja. Érzem, hogy testem felforrósodik. – Sajnálom – lép el tőlem mikor észrevette, hogy nekem ez kicsit kellemetlen.

-Hamarabb visszaértél, mint gondoltam. Hmm te vagy az első, aki használta a fejét. Gyere, megyünk meditálni.

-Mehetek én is?

Watson rám néz, mire bólintok egy aprót. Így aztán hárman elindultunk az erőd felé. Egy jó tíz percet gyalogoltunk, mikor is megérkeztünk egy kevésbé fás területre. Watson leült a fűbe, mi pedig követtük a példáját.

-Rendben Maya. Most hunyd le a szemed és ürítsd ki az elméd. Ne gondolj semmire csak hagyd, hogy az elméd más világba szálljon – hunyja le a szemét. Arianara néztem, aki hasonlóan tett. Én is lehunytam, de egyszerűen nem bírtam egy helybe ülni. Kissé kinyitottam a szemem. Ők teljesen nyugodtnak látszanak.

-Maya – szól rám Watson. Ő hogyan lát engem ha csukva a szeme?

-Bocsánat – hunyom le rögtön a szemem.