Az új testőr

35.rész

–Maya hinned kell nekem – hallom, hogy hangom elcsuklik és szemembe könnyek gyűltek. Maya hirtelen letér egy földes útra, amin ide-oda zötyögtünk, majd mikor elég messzire ment megállt.

-Akarok hinni neked Ariana, el sem tudod képzelni, hogy mennyire szeretnék hinni neked, de itt van ez a fura érzés, ami nem hagy nyugodni és nem tudom, hogy kéne viselkednem veled. Teljesen összezavarsz és képes volnék érted olyan dolgokat tenni, amit másokért sohasem érted?

-Tudod...azt hiszem ezt hívják szerelemnek. A szerelem őrülté tesz minket és nem mi irányítunk. Semmi mást nem akarunk csak boldoggá tenni a másikat nem számít, hogy ezért mit kell tennünk, kivel kell szembe szállnunk.

-Szóval szerinted szerelmes vagyok beled? – harap ajkába és idegesen felnevet.

-Tudom, hogy az vagy, de ez nem gond – lassan füléhez hajolok – mert én is egyre jobban beléd szeretek – nyomok egy puszit az arcára, mire elmosolyodik és újra indítja az autót. Gyorsan megpördült és már mentünk is haza felé. Az egész út elég halkan telt, nem nagyon beszéltünk egymáshoz. Mindketten teljesen bele merültünk a gondolatainkba. Vajon igaz az amit mondtam neki? Tényleg kezdek bele szeretni? Talán még sem vagyok olyan szívtelen dög, mint amilyennek beállítanak, talán én is lehetek szerelmes. Ez a lány annyira felkavart, még soha senkire nem gondoltam ennyit, mint rá. Még soha senkivel nem törődtem ennyit, mint vele. Sajnos amit Bruno mesélt a lánynak igaz. Azért dobtam ki mert meguntam őt. Nem tehetek róla, én tényleg próbáltam szeretni Brunot, de minél közelebb került hozzám annál jobban megrémített a dolog és ez most sincs máshogy. Maya minél közelebb kerül a szívemhez annál jobban félek. Félek, hogy megbántom, félek, hogy valami rosszat mondok neki, de legjobban attól félek, hogy megunom.

-Megjöttünk – zökkent ki a gondolat menetemből, mikor leparkolt a garázs elé.

Kiszállt az autóból, én pedig követtem. Hátamat az autónak támasztottam, mire tisztes távolba megállt előttem.

-Ki akartam nyitni – vakarja meg zavartan a tarkóját.

Kinyújtom kezem, amivel éppen elértem a derekát, így közelebb tudtam húzni magamhoz.

-Én gyorsabb voltam – suttogom fülébe, mire kissé elkezd mocorogni.

Homlokom az övének támasztom, mire a lány lehunyja a szemét. Láttom, hogy gyorsabban veszi a levegőt és arca kivörösödik. Én is lehunytam a szemem. Csak álltunk ott egymásnak dőlve, hallgatva egymás halk lélegzetvételét.

-A tegnap este csodálatos volt. Ha lehetett volna egy kívánságom azt kívántam volna bárcsak soha ne ért volna véget – suttogom, mire elkezd bólogatni ezzel alátámasztva az állításom. – Alig várom, hogy újra megismételjük hétvégén – hirtelen kinyitja a szemét, mire egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Világos zöld szeme most szinte fekete volt akkorára kitágultak a pupillái. Elmosolyodtam mivel pontosan tudom, hogy ez mit jelent. Ő is annyira akarja, mint én. – Ugye velünk jössz? – kérdem aggódva, mikor továbbra sem reagált.

-Azt hiszem igen – mondja és nyel egy hatalmasat.

-Annyira aranyos volt – csókolom meg, amit nem viszonoz. Kissé eltávolodok tőle. Láttom, hogy mosolyog és szeme továbbra is csukva van. – Játszani akarsz Maya? Akkor játszunk – kezdem arcát csókolgatni, mire hangosan kifújja a levegőt. Megnyalom ajka szélét, mire össze rezzenik és kissé eltátja ajkait. Ezt kihasználva újra megcsókoltam, amit most más viszonzott.

-Maya – hallom meg Watson hangját, mire a lány el akart ugrani tőlem, de én nem hagytam. – Remélem ismered a szerződésed minden egyes részét – kiált a férfi idegesen. – Téged pedig apád hívat. Aztán veled is akar beszélni Stuart szóval akár el is kísérhetnéd a főnöködet – emeli ki az utolsó szót, majd mérgesen elmegy onnan.