Az új testőr

7.rész

-Kész a kajánk – állok fel hirtelen és szó szerint elszaladtam az asztalunktól, mint valami idióta.

Mi a fenét csinál? És én mi a fenét csinálok? Miért reagál így a testem az érintéseire? Willnél miért nem voltak ilyen érzéseim? Ez nem helyes, nem szabad. Nekem ez a munkám, ő pedig minden bizonnyal csak túl kedves és én látok ebbe többet. Vagy nem is tudom, hogy mire gondoljak már vele kapcsolatba. Annyira fura, annyira más.

-Hölgyem fizetne? – néz rám a kasszás lány türelmetlenül.

-Nincs nálam pénz – csapok a homlokomra.

Épp elsüllyedtem volna szégyenembe, mikor Ariana mellém sétált és kifizette a számlát. Felvettem a tálcát és visszavittem a helyünkre.

-Miért kellet neked új testőr? Hogy-hogy nem volt? – kérdem, mivel emlékszem, hogy Watson említett valamit.

-Vagy ki rúgtam őket vagy felmondanak mellettem. Leginkább az utóbbi. Tudod elég akaratos vagyok – nevet fel hangosan.

Hirtelen megakadt egy hasáb a torkomon, mire hangos köhögésbe kezdtem. Gyorsan ittam a kólából, hogy végre lecsúszon a hasáb. Ariana elmosolyodik és bele harap a burgerjébe.

-De miért rúgatnálak ki téged? És te miért is mondanál fel? – kacsint rám miközben megtörli az arcát.

Ezek után haza mentünk. Felvittem a dolgait a szobája elé, majd az ajtó előtt megálltam, mikor az utolsó csomagot is bevittem.

-Mi az? Nem jössz be? – néz rám.

-Nem tudom mit kéne csinálnom – mondom őszintén.

-Azt amit mondok, szóval gyere be – néz végig rajtam, majd bemegy a szobájába ahova követtem.

Leült az ágyra szélére, én pedig körbe néztem. Nagyon szép, de egyben rumlis is volt a szoba. A falak lilák és liba zöldek voltak, ami tökéletesen passzolt egymáshoz. A bútorok főképp világosak.

-És meddig kell itt lennem? Vagy ez hogy működik? 0-24-be melletted kell lennem? – kíváncsiskodok, mivel még mindig nem tudok semmit.

-Hétköznap nem. Holnap már bekéne mennem az egyetemre szóval gondolom te addig majd Watsonnal edzel akárcsak a hét további napján. Délután eljössz értem a sulihoz és haza hozol vagy ahova mondom. Viszont hétvégén mindig a barátaimmal vagyok apám egyik nyaralójába, szóval hétvégén egész nap velem kell, hogy legyél – mosolyog rám. – Ülj a babzsákra – mondja kissé parancsolóan, mire leültem.

Ő felállt az ágyról és elkezdett vetkőzni, mire felnéztem a plafonra. Halkan felnevet, de nem törődik velem. Látszik, hogy nem szégyenlős, bár nincs is miért annak lennie. Minden a helyén volt nála.

Mikor felvett egy laza egyberuhát újra rá néztem. A tükör felé fordult és elkezdte magát nézegetni.

-Tetszik? – kérdi vigyorogva mikor meglátta, hogy én is őt nézem.

Nem szóltam, mire megfordult és elindult felém. Ölembe ült, én pedig mélyen szemébe néztem. Elkezd rajtam mocorogni, mire reflexből megfogta a derekát. Közelebb hajol. Ajka súrolta az ajkam, lehunytam a szemem.

-Maya – mondja Ariana, mire kissé megrázom a fejem.

Még mindig a tükör előtt állt, de most felém fordulva. Te jó ég. Miért képzelődöm róla? Nagyon durva volt és olyan valósághű.

-Igen? – állok fel a babzsákról.

-Azt kérdeztem, hogy tetszik-e neked ez a stílus – mutat magára, mire bólintottam egy aprót.