Az új testőr

48. rész

Két nappal később:

Maya szemszöge:

Épp a konyhába vagyok és reggelit készítek, mikor is két kart éreztem meg a derekamon. Kissé riadtan néztem hátra, bár tudtam, hogy Ariana áll mögöttem, de még is muszáj voltam megbizonyosodni róla.

Nem tudom mi van velem, de mióta majdnem meghaltam folyton félek mindentől és egyre nagyobb szükségét érzem a gyógyszereknek. Próbálok nekik ellenállni, de utoljára apa halála után féltem ennyire, mert nem tudtam, hogy mi lesz azután, ahogy most sem tudom, hogy mi lesz.

-Szia – mormogja a fülembe és lassan maga felé fordít.

-Szia – mosolygok rá. Egyik kezével arcom kezdtem cirógatni, mire mélyen a szemébe néztem. Elmosolyodik és felém hajol, de mielőtt megcsókolhatott volna elfordítottam a fejem, így csak egy puszit tudott adni.

-Bocsánat – suttogja és szomorúan elmosolyodott.

-Semmi baj...én csak.

-Tudom. Idő kell. Össze rúzsoztalak – nyalja meg a hüvelyk ujját, majd arcom kezdi letakarítani, mire hangosan felnevettem. – Most mi az?

-Utoljára anya csinálta ezt velem – törlöm le arcomról a nyált.

-Eljössz velünk a hétvégi kirándulásra? - kérdi miközben éppen tölti ki a kávét meg a narancslevet.

-Nem is tudom. Most nem vagyok a toppon - teszem elé a kész ételt. Leültünk egymással szembe és némán elkezdtünk enni.

-Szeretlek - fogja meg az asztalon lévő kezem, mire rá mosolyogtam.

-Tudom - öltöm ki a nyelvem rá, mire halkan felnevet.

-Nagyon megszeretnélek csókolni Maya. Ennél jobban semmire nem vágyok - kezdi el cirógatni a kezem, mire mélyen veszem a levegőt és szemébe nézek. Kissé mintha elbizonytalanodott volna és most a szemkontaktust sem tartotta, ami nagyon szokatlan volt tőle. - Valami megváltozott. Mióta magadhoz tértél olyan...rideg vagy - keresi a szavakat.

-Azért vagyok rideg veled, amit tettél - kiáltok rá mérgesen és felállok az asztaltól.

-Sajnálom. Igazad van. Ne haragudj - jön rögtön utánam.

-Baszd meg. Utállak - kezdek el sírni , mire szorosan megölelt amit viszonoztam is.

-Sajnálom. Annyira sajnálom - suttogja fülembe miközben folyamatosan a hátam simogatja. Kissé ellöktem magamtól és letöröltem a könnyeimet.

-Semmi baj - egyik kezemet az arcára teszem másikat pedig derekára és közelebb húzom. Megakartam csókolni, de most ő fordította el a fejét.

-Még nem vagy rá kész és én várni fogok addig amig újra készen nem állsz. Addig legyünk...

-Barátok? - kérdem nevetve, mire ő is felnevet és bólint egyet.

-Barátok!

-Szóval nem zavarna, ha láttnád, hogy másokkal randizok?

-Iszonyatosan féltékeny volnék - annyira őszintének tűnt, mint még soha.

-Akkor miért ajánlod ezt fel?

-Mert neked idő kell, hogy újra kezd velem és azt szeretném, hogy kipróbálj új dolgokat.

-Veled is ki tudok próbálni új dolgokat – próbálkozom továbbra is.

Tudom, hogy ez minden bizonnyal nehéz neki, hisz tényleg távolság tartó vagyok vele, de egyszerűen, amikor hozzám ér, amikor meg akar csókolni csak az jár a fejembe, hogy mással ugyan ezt tette. Mérges voltam rá, de ugyan akkor szeretem is és anya mindig arra nevelt, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, ha úgy láttom, hogy méltó rá és én láttom Arianan, hogy mennyire próbálkozik, hogy milyen szelíd mellettem, ahhoz képest amikor megismertem.