Az új testőr

61.rész

-Mit keresünk a régi házunknál?

-Anyukádnak jött egy utolsó felszólítás. Egészben kellett volna kifizetni az összeget, de mivel nem volt annyi pénze - a kabátzsebéhez nyúl és kivesz egy papírt belőle. – ezért kifizettem. A tiéd!

-Ariana ez nagyon kedves tőled, de

-Tudom mit akarsz mondani, de először olvasd el a papírt. Mivel tudtam, hogy nem fogadnád el tőlem bele írattam a szerződésbe, hogy most még a fele az enyém és amint tudod és kifizeted az én részem a tied lesz – magyarázza rögtön, mire elmosolyodtam és kiszálltam az autóból. Nem szólt semmit csak jött utánam.

-Ezt te csináltad? – nézek körbe és a gazos kert helyett egy csodaszép, virágokkal teli kert állt a ház előtt.

-Igen és belülről is kicsit felújítottam – vonja meg a vállát, mintha ez csak egy apró szívesség lett volna.

-Köszönöm – nézek rá könnyes szemekkel, mire lassan felém sétált, majd megölelt amit viszonoztam.

-Cst, ne sírj. Már nincs semmi gond. Otthon vagy – simogatja meg a hátam.

-Valamit meg kell beszélnünk – nézek mélyen szemébe, mire szomorúan bólint párat és letörli a könnyeimet.

Bementem a házba és szinte rá sem ismertem. A falak újra voltak festve, az ablakok lecserélve, a bútorzat új.

-Teát? – indul meg a konyha felé.

-Kérek – mikor leforrázta a teákat leültünk, egymással szembe. - Ez tényleg a valóság? Nem egy újabb képzelődés ugye? Ha holnap felébredek, te ugyan ilyen leszel és nem fogsz megváltozni?

-Esküszöm neked, hogy ugyan ilyen maradok. Tudod...nem tagadom. Voltak hibáim és mikor kómába kerültél szexxel próbáltam elterelni a gondolatomat, de mikor oda került a sor, hogy...érted. Szóval én nem voltam rá képes, mert csak te jártál a fejembe.

-Mennyire gondolod komolyan ezt a dolgot kettőnk között?

-Ott hagytam apát. Mióta kómába kerültél itt lakom, természetesen Allison engedélyével és a többiekkel elkezdtünk egy közös céget, szóval tudom fizetni a számlákat is. Ha szeretnéd vehetünk egy kis kutyát is vagy legyen gyerekünk, vagy bármi amit szeretnél és amivel be tudom bizonyítani, hogy te vagy az igazi számomra – láttom, hogy szemébe könnyek gyűltek, mire felálltam az asztaltól és elé sétáltam. Felállt, mire kissé elbizonytalanodtam. – Kérlek ne félj tőlem. Ez a valóság és nagyon hiányoztál – csókol meg, amit viszonzok. Nem siette el a dolgokat, ami kissé fura volt, de ugyan akkor aranyos is. Érzem ajkamon a sós könnyeinek az ízét, ahogy azt is érzem, hogy testünk egyre jobban felhevül a lassú, de még is mély csókoktól. Keze elvándorol testemen, mire elmosolyodtam és hagytam is neki. Úgy szorította a derekam, mintha csak attól félne, hogy elszököm tőle. Én arcát cirógattam, de egy idő után én is újra érezni akartam a testét. Kezemet lassan nyakára vezettem, mire halkan felnevet és hátra hajtja a fejét, hogy szemébe tudjak nézni. Azok az aranybarna szemek teljesen elveszik az eszemet.

-Menjünk a szobámba!

-Menjünk – suttogja és rögtön az emelet felé kezd húzni.

Mikor beértünk a szobámba kissé elmosolyodik, mire kérdően rá néztem.

-Mi az?

-Szóval ez a Maya barlang? – kérdi, mire a fejembe olyan fájdalom nyílalt, mintha valaki épp most vágott volna fejbe és meg is szédültem, így rögtön az ágyra ültem. - Jól vagy? – térdel le elém rögtön Ari.