Az új testőr

31.rész

Épp összebújva filmeztünk, mikor a szoba ajtóm hirtelen kivágódott. Anya sétált be és kérdően ránk nézett.

-Most már értem a testőrt a ház előtt. Azt hiszem ideje volna haza menned - néz anya Arianara, aki gyorsan kimászik mellőlem és szó szerint kifut a szobából. - Jól át gondoltátok ezt kincsem? - ül le anya az ágy szélére.

Anya múlt héten bevállalt pár plusz műszakot, mivel unatkozott, így szinte soha nem futott össze Arianaval eddig a napig.

-Nem tudom anya, nem tudom mit csinálunk. Jó vele lenni, nagyon jó...

-Értem, de megéri? Láttod mi történt tegnap mert hazudtál miatta és nekem se szóltál arról, hogy megsérültél. Mindent Watsontól tudok meg rólad és nem értem miért zársz ki az életedből már annyi éve - fakad ki anya.

-Anya már felnőttem. Nem az a kis lány vagyok, aki ha elesik fut az anyukájához sírva. Felnőttem - suttogom.

-Elég hamar, ha apád élne minden máshogy volna. Még tanulnál és nem az életed kockáztatnád - mondja sírva, mire megölelem.

-Ha apa élne ugyan ez történt volna és én ugyan úgy elválaltam volna ezt a munkát. Nem Ariana hibája volt, én akartam hősködni. Ha hagyom, hogy vigyék, amit akarnak akkor ez nem történt volna meg. Én csak bizonyítani akartam, hogy megfelelek erre a munkára.

-Bizonyítani akartál Ariananak – mondja ki helyettem. - Szereted?

-Még csak pár hónapja ismerem, így ezt nem mondanám. Viszont a vele együtt eltöltött idő olyan jó anya. Olyankor nem gondolok semmi másra csak rá, folyton megnevettet és nagyon aranyos lány. Bár az elején egy beképzelt hólyag volt, de hamar levetkőzte ezt és megmutatta nekem az igazi énjét - magyarázom anyának.

-De ugye még nem... - kezd bele anya, mire befogom a fülemet, mint valami kis 5 éves és mindketten felnevetünk.

-Elhívott randizni – terelem el a témát picit másfelé.

-Remélem jól fog sikerülni - ölel meg és már megy is az ajtó felé.

-Anya - kiáltok mire megfordul. - Szeretlek!

-Én is téged. Álmodj szépeket - mosolyog rám és kimegy az ajtón, majd becsukja azt.

A telefonomért nyúltam és már írtam is Ariananak egy sms-t, hogy ne haragudjon az előbbiért. Szinte rögtön jött is egy válasz, ami egy *nyugi érthető* mondat volt és egy puszit küldő smile. Annyira álmos voltam, hogy gyorsan elköszöntem tőle és már vissza is aludtam.

Reggel mikor felkeltem láttam, hogy még egy csomó sms-t kaptam Arianatól, mire végig olvastam. Azt írta, hogy az anyukájához megy suli után, mivel oda nem mennek vele a testőrök. Az anyukája falaz nekünk és így nyugodtan kettesbe lehetünk bárhova is megyünk. Elküldte a ház pontos címét, illetve, hogy mikorra legyek ott. Mosolyogva olvastam el az üzenetet. Felkaptam a köntösöm és lementem a konyhába. Anya és Watson épp kávéztak és valamiről csacsogtak.

-Jó reggelt - köszönök oda neki és forrázok le magamnak is egy kávét.

-Jó reggelt - köszönnek egyszerre.

Leültem velük szembe és álmosan néztem rájuk. Watson kissé elkezdett feszengeni, mire elmosolyodtam. Lehet zavarba van, mert együtt látom őket anyával? De hisz ez már megszokott dolog. Minden reggel itt van.

-Ne haragudj, az elnök parancsa volt - néz mélyen a szemembe.

-Semmi gond!

-Te vagy az első, aki reggelig bírta. Nem vagy semmi kis lány - mondja és zavartan felnevet.