Az új testőr

66.rész

Maya szemszöge:

-Maya figyelsz rám? Hallottál valamit abból, amit mondtam neked? – kiált rám Watson ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Igen, persze – hazudok láthatóan.

-Mit mondtam? – néz rám szigorúan, mire ajkamba harapok, lehajtom a fejem és megvonom a vállam.

Annyira utáltam ezt a suliba is. Minek kérdik meg ha úgy is tudják, hogy minden bizonnyal nem figyeltem, más különben nem szóltak volna rám.

Nem tudom mi van velem mostanában, de nagyon fáradt vagyok. Folyton csak edzek és edzek és edzek, aztán tanulok és edzek és ha van időm Arianaval lógok.

-Maya – szól rám újra Watson.

-Jó, bocsánat. Nem figyeltem – mondom ki a nyilvánvalót.

-Tudom – sóhajt egy nagyot és mellém ül a kanapéra. – Minden rendben kislány?

-Csak picit fáradt vagyok.

-Nem csodálom. Elég durva edzésterved van... – mondja, mire halkan felnevetek és bólintok párat. –Nézd Maya, nekem sem tetszik ez az egész. Mármint, hogy ilyen keményen kell veled bánnom, de erről sajnos nem én döntök. Ha rajtam múlna hasonló vagy gyengébb edzésed volna, mint a többieknek, de az elnök láthatóan megakarja nehezíteni a dolgodat. Gondolom felméri az erődet. Csak akartam, hogy tudd, ez a dolog nekem sem tetszik.

-Pedig úgy néz ki, hogy eléggé élvezed a kínzásomat – nevetek fel halkan. Felálltam és még egy egyenruhát dobtam bele a válltáskámba, majd behúztam azt.

-Néha tényleg élvezem – nevet fel ő is, ami nem mindennapi dolog. Sőt szerintem ez alatt a két év alatt, csak kétszer halottam nevetni, ha ezt is bele számítom. – Azt mondtam egyébként, hogy szóltam a srácoknak, hogy hétvégén nem kell túlzásba vinni az edzést, elég csak a reggelit, maximum, ha este szeretnétek.

-Köszönöm – mosolygok rá hálásan.

-Ma elviszem anyukádat vacsorázni – mondja, mikor már kezem az ajtó kilincsén volt.

-Oké – mondom és továbbra is az ajtót nézem, arcomon egy hatalmas mosollyal.

-Megkérem a kezét – köszörüli meg kicsit a torkát.

-Watson ez oké. Anya boldog veled szóval hajrá, csak kérlek, ne légy ilyen karót nyelt – nézek a férfire.

-Nem is vagyok...

-Nyugtasd magad ezzel. És időbe hozd haza anyát, jaj és védekezzetek. Már nem szeretnék kis testvért – kiáltom miközben kilépek az ajtón és a garázs felé indultam, mivel ott beszéltük meg a találkozót.

Ariana és a két fiú is ott vártak rám. Ariana idegesen nézett maga elé és láthatóan pufogott valami miatt. A két fiú pedig mellette beszélgettek valamiről.

-Indulhatunk? – dobom hátra a csomagom és lecsukom a kuffert.

-Ariana? – kérdi Fred mire én és Bruno is a szőke hajú lányra néztünk.

Ő nem szólt csak bólintott párat és már be is ült a hátsó ülésre. Mivel a két fiú előre ült, így nem volt más választásom, mint hátul helyet foglalni Ariana mellett. Mint mindig most is kirándulni megyünk a hétvégére, viszont valami oknál fogva az elnök erősködött, hogy a két fiú is ott legyen velünk.

Elővette a telefonját és elkezdett valamit írni. Mikor elküldte az üzenetet az én telefonom megrezzent, mire elmosolyodtam és kivettem a zsebemből.