4.rész

1.1K 61 8
                                    

Hallom, hogy valaki csenget, mire lesétálok a lépcsőn. Anya a kanapén ült és a tv-t nézte.

-Vársz valakit? – kérdi anya, miközben bele iszik a gőzölgő teájába.

-Én nem. Te?

-Lehet az elnök az – kezd el heccelni.

-Haha anya, nagyon vicces vagy. Lehet benne leszek a tévébe. Azt hiszem, hogy az év legnagyobb átverését hajtották végre rajtam. Mindig tudtam, hogy híres leszek na, de hogy így – nevetek én is saját magamon.

Kinyitottam az ajtót és az öltönyös férfi állt ott. Ha jól emlékszem Watsonnak hívják. Bár kint már nagyon sötét volt, ő még is egy napszemüveget viselt. Azt hiszem tisztában van vele, hogy mennyire jól áll neki.

-Mehetünk? – kérdi unottan.

-Jó, elismerem tényleg nagyon ügyesek voltak. Honnan szedtek egy elnök klónt? – kérdem nevetve, mire a férfi teljesen össze zavarodva néz rám.

Homlokára csap, majd a zsebéhez nyúl és kivesz belőle egy levelet, amin az elnöki pecsét volt.

-Anya... – veszek el a férfitől a levelet remegő kézzel.

Anya hirtelen mellettem teremt. Még mindig remegő kézzel átnyújtottam neki a levelet, ő pedig felbontotta. Elolvasta, majd pár percig teljesen lesokkolva állt mellettem és nem szólt semmit.

-Mit írt? – töröm meg a csendet kíváncsian.

-Megyünk a Fehér házba. Megyek össze pakolok, te is hozd a holmid – úgy mondta, mintha ő maga sem hinné el, amit mond.

Gyorsan felszaladtam és már le is hoztam a bőröndömet. Mikor anya is elkészült Watson bedobta a csomagjainkat a csomagtartóba és már mentünk is.

Én a hátsó ülésen foglaltam helyet, míg anya és Watson mellett, elől ült. Az út csendben telt, ami nagyon kínos volt, így gondoltam megtöröm a csendet.

-Szóóval, mióta dolgozik testőrként? – próbálkozok Watsonnal beszélni.

-Hány éves vagy? – néz rám a visszapillantóból.

-Tizennyolc.

-Nagyából én is annyi voltam, mikor kezdtem. Nem is...tizenkilenc voltam – próbál vissza emlékezni majd bólint egyet ezzel alátámasztva, hogy az utolsó kijelentése a helyes. - Hogy van az arcod?

-Sajog, de pár nap és jobb lesz – vonom meg a vállam.

-Akkor pár nap múlva kezdjük is a kiképzésedet. Egyébként ne haragudj az miatt. Én mondtam az elnöknek, hogy nem jó ötlet. Szerencséd volt, hogy nem lett nagyobb bajod.

-Ez nem szerencse. Annak a három hülyének volt szerencséje, hogy nem fojtottam meg őket – akadok ki.

-Maya vigyázz a szádra – mondja anya, mire szem forgatva az ablak felé fordulok. – Elnézést, még be sem mutatkoztam. Allison Stuart vagyok – mosolyog anya a férfire.

-Jim Watson, ha bármiben a segítség kéne, nyugodtan szóljon hölgyem – mosolyog Jim is anyára, majd gyorsan visszanéz az útra.

-Kérem tegezzen...

-De csak ha te is.

-Kiszállhatok? Túl sok szívecskés buborékot látok az autóba – mondom poénkodva, mire mindketten elég csúnyán rám néztek. – Oké bocsánat. Már el is tűntek – forgatom meg a szemeimet.

Az új testőrDove le storie prendono vita. Scoprilo ora