Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Négy) A Harris kislány roxfortos lett

A karamell-arany hajú kislány remegő lábakkal lépett a háromlábú szék és a viharvert kalap felé. Mindenki érdeklődve fordult felé, feszült figyelemmel. Fenyegetően.

Sirius Black, az egyik ősi mardekáros család sarja már árulóvá vált. Griffendéles lett, tehát igaz, amit róla suttognak; szimpatizál a muglikkal, megtagadja családja hagyományait, és amit képviselnek. Szégyenteljes, megvetendő... Ezután a suttogások is hangosabbak lesznek.

Ebben a hangulatban várta mindenki Daisy Vanessa Harris beosztását. Méltó marad, vagy ő is árulóvá válik?

Néma csend borult a teremre, Daisy pedig könnyeit mélyen eltemetve, felszegett fejjel és gőgös arckifejezéssel fordult szembe a diáksereggel, dacosan felszegte a fejét és hagyta, hogy az igazgatóhelyettes a fejére eressze a Teszlek Süveget.

—Szóval a Harris kislány roxfortos lett—szólalt meg egy hang a fejében. A Süvegé.

—Igen. Az lettem—felelt gondolatban.

—Lássuk hát, mi rejlik benned!

A Süveg szórakozottan kutatott az elméjében, Daisy érezte a feszítést lénye rétegei között és a legféltettebb gondolatai közelében. Gyűlölte ezt az érzést, de nem volt ereje visszaverni a kíváncsiskodót.

—Ne nézz meg mindent!—suttogta egy gondolattal.

Arra nagyon figyelt, hogy valójában ne beszéljen.

—Engem nem tudsz okklumenciával kizárni—nevetett a Süveg.—De azt meg kell hagyni, van hozzá érzéked. Tehetséges vagy, talán az évezred legerősebbje. Nem könnyű eset.

Daisy nem felelt, eltűrte, hogy a Süveg ráérősen végignézze egész életét. Legszívesebben ordított volna.

—Ifjú korod ellenére rengeteg titkot őrzöl, gyermek.

—Nem lehetne inkább a házakra koncentrálni? Csak ossz be a mardekárba és kész!

—Ahogy már mondtam, nem vagy egyszerű eset. Tehetséged, kielégíthetetlen tudásszomjad és kíváncsiságod a hollóhátba kívánkozik. A legjobb lehetnél, de a felszín alatt több is megbújik ennél. Hatalmas célok mozgatnak, nem riadsz vissza a kerülő utaktól és a hatalomtól, a vezető szereptől. Ravasz vagy és mindent felhasználsz a célod elérése érdekében. Nem idegenkedsz a hazugságoktól, megtévesztéstől, sőt, egyenesen ezek mesterévé akarsz válni, hogy elérd, amit akarsz. A mardekár, semmi kétség, bármely más háznál jobban illik hozzád és nem is haboznék, ha nem lennél ennyire vakmerő, bátor és önzetlen mindezek mellett. A Griffendélbe tartozol, ott lelnél igaz barátokra, hozzád illő társakra, máshol nem.

—De ez nem számít. Ha a mardekárba illek, csak kiáltsd ki!

—Csalódtál. A szíved tiszta, ne félj ettől! De nem vagy hugrabugosnak való, nem éreznéd teljesnek magadat közöttük.

—Mint mondtam, nem kellene számítania annak, hol hogyan érezném magam—felelte keserűen Daisy.—Tegyél a mardekárba, Süveg! Ne húzd az időt!

—Biztos vagy benne? A griffendélben meglenne a szabadságod, amire mindig vágytál. Ott teljesednél ki. Közéjük illesz, máshol boldogtalan leszel! Ezekben az időkben...

—Muszáj mardekárosnak lennem, nem lehetek más—vágott közbe Daisy dühösen.—Nem vagyok elég bátor a griffendélhez. Hagyd már ezt!

—Te ne lennél elég bátor?—kuncogott halkan, szomorúan a Süveg.—Az, amire készülsz, hatalmasabb bátorságot kíván, mint amit...

—Ha te nem kiáltod ki, én fogom!—sziszegte Daisy.

A Süveg erre tényleg felnevetett és kihirdette a csarnoknak, hogy Daisy Vanessa Harris bizony mardekáros.

Mielőtt az igazgatóhelyettes levette a fejéről, még hallotta, ahogy a fejfedő bűntudatosan üzen neki; sajnálja. Nem törődött vele.

Daisy határozottan felkelt a székről, majd egyenes tartással és büszkén felszegett fejjel odasétált a mardekár füttyögő és tapsoló diákjaihoz. Lucius Malfoy büszkén odaültette maga mellé és Bellatrix elégedetten rámosolyogott.

A mardekárosok még ekkor is ujjongtak. Hangosabban, mint ahogy Sirius Blacket kifütyülték és fújolták.