Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Harminckilenc) Mögöttes tartalom

Daisy hanyagul billegett a székén, miközben a pergamenen száguldozó pennájára szegezte galagonyapálcáját, de valójában nem azt használta az irányítására.

Ritka magányos pillanatainak egyikét élvezte; nagyon kevésszer fordult elő, hogy senki sem volt mellette. A folyosókon, a klubhelyiségben vagy a nagyteremben mardekárosok vették körül, a Szükség Szobájában pedig maga a Szoba.

Sajnos ezt a szabadságot is egy SVK házidolgozat megírására kellett áldoznia, hála McGalagonynak, aki újonnan kifejezetten nagy érdeklődéssel figyelte tanulmányait.

—Hát itt vagy!

Daisy megállította a pennáját és felnézett Regulusra. A fiú mosolygott és leült a vele szemben lévő székre.

—Meg kell írnom néhány házidolgozatot—intett az előtte elterülő papírokra, amiken már száradóban volt a tinta. Már befejezett egy hangulatjavító főzetekről és egy kákalagokról szólót, valamint lefordított egy hosszabb szöveget rúnaismeretre.—A tanároknak nem számít, hogy mik a céljaim, vagy mit tudok valójában, ezeket mindenképpen megkövetelik. Kerestél?

—Mondjuk—biccentett a fiú és maga elé húzta a legendás lények gondozására írt dolgozatot, hogy átfussa.—Meglepő volt, hogy csak úgy eltűntél.

—Mindenkinek van magánélete.

—Igen, de te azt a hétvégéken intézed.—Regulus pimaszul elmosolyodott.—Mindenki tudja, még a prefektusok sem keresnek olyankor. És senki sem kérdez semmit.

—Ez egy bölcs döntés—nyugtázta Daisy és intett pálcájával, mire a penna a tintatartóba repült.—Más oka is van a látogatásodnak?

—Néhány újonc csapódott hozzánk. Halálfalók akarnak lenni.—Keserű mosoly.—Te vagy a Nagyúr legjobb propagandája.

Daisy majdnem dühösen elfintorodott, de mégis sikerült mosolyognia.

—Én csak azt képviselem, amiben tényleg hiszek—hazudta szemrebbenés nélkül.—Ha ez őket arra készteti, hogy csatlakozzanak, szívük joga.

Regulus néhány pillanatig elgondolkozva dobolt ujjaival az asztalon, aztán Daisyre nézett.

—Egyre több vércse érkezik reggelenként.

—Nem tehetek róla, hogy Fautor minden sárvérűnek és félvérnek küld egyet, aki csak az utunkba kerül.

—Háztársaink úgy gondolják, meg kellene keresned.

—Szóval nem is magadtól jöttél, hanem előőrsként küldtek?—vonta fel a szemöldökét Daisy és a billegést abbahagyva közelebb hajolt a fiúhoz.—Miért nem hozták fel a klubhelyiségben?

—Maya szerint valaki közülünk látja el Fautort információval. Ő említette nekem, hogy majd beszélni fog erről veled.

—Akkor miért előzted meg? Arra akarsz rávenni, hogy hagyjam békén Fautort és a vércseküldeményeit?

Regulus összerezzent.

—Nem.—Hazudott.—Csak kíváncsi voltam, hogy mihez akarsz kezdeni a helyzettel.

—Semmi értelme sem lenne beleavatkozni—legyintett hanyagul Daisy, miközben összehúzott szemekkel vizsgálta Regulust.—Talán elkerülte a figyelmedet, de a hét elején egy griffendéles fiú megpróbált rájönni, hogy honnan jönnek azok a varázsvércsék. Seprűn várta a postát az ablakok előtt, azt hitte, majd visszakövetheti a madarakat, de azok a semmiből tűntek fel. Semmit sem tudott meg és büntetőmunkára ítélték. McGalagony tajtékzott, a háza sok pedig pontot veszített.

—Mire célzol?

—El kell fogadnunk, hogy vannak dolgok, amik felett nincs hatalmunk—vont vállat Daisy.—Talán a Nagyúr képes lenne kideríteni, ki Fautor, de nincs értelme szólni neki. Ez nem olyan fontos ügy, hogy foglalkoznunk kellene vele.

Regulus megpróbálta elrejteni megkönnyebbülését, de azért látszott rajta. Daisy még közelebb hajolt.

—A jó és a rossz között élesebb a határ, mint ahogyan azt kényelmes beismernünk—jegyezte meg a lány halkan.—Nem szabad úgy tennünk, mintha ez nem így lenne, nem szabad vakká válnunk. Mindenki dönthet a saját sorsáról, ha elég erős hozzá.

Regulus döbbenten pislogott. Remélhetőleg megértette a mögöttes tartalmat.

Daisy tudta, hogy jólelkű és hogy a szülei nyomása miatt készül halálfalónak, bár talán Voldemort néhány hazugságát is elhiszi. Mindenesetre nem olyan fanatikus, mint Lestrangék, ezért remélte, hogy képes jó döntést hozni. Remélte, hogy nem esik bele a csapdába.

Ahogyan Perselus sem; főleg, hogyha Daisynek sikerült elég keménynek lennie vele és elriasztotta.

A lány megeresztett egy mosolyt és pöccintett a galagonyapálcával, mire a pennája kiemelkedett a tintatartóból és miután újra felvette a dolgozata fonalát, úgy folytatta a diktálást, mintha a fiú ott sem lenne.

Regulus még maradt egypár percig. Talán arra várt, hogy Daisy mondjon még valamit, vagy egy válaszon gondolkozott, esetleg valami egészen máson töprengett. Végül felállt és némán otthagyta a lányt.