Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Száznyolc) Rómeó és Júlia

Elijah egy nőnél töltött pár napot, akivel az aurorképzésen ismerkedett össze, de miután visszatért, Daisyéknek át kellett szokniuk arra, hogy időben fekszenek, mert a férfi az első éjszaka átkot szórt rájuk, amiért nem hagyták aludni.

Aznap este is korán ágyba bújtak, de Daisy nemsokkal azután, hogy lekapcsolták a lámpákat, halk koppanásokat hallott az ablaküvegen. A lány nagy meglepetésére Lily felkelt az ágyából, kinyitotta az ablaktáblákat és halkan felnevetett.

—Mit művelsz?—kérdezte, de úgy hangzott, mint aki nagyon is örül a látogatójának.

James, Daisy legnagyobb döbbenetére, megköszörülte a torkát.

—Ó, Júlia, miért vagy te Júlia?—szavalta, Lily pedig nevetésben tört ki, de arra tekintettel, hogy szerinte három barátnője aludt, igyekezett lehalkítani magát.

Daisy esküdni mert volna rá, hogy nem csak ő van ébren és hallgatózik.

—Azt nekem kellene mondanom, Rómeó—felelte Jamesnek, aki a hangokból ítélve felmászott az ablak alatt álló hársfára.

Daisy nem mert odanézni, hogy ellenőrizze, mert akkor biztosan észrevették volna, hogy ébren van.

—De csak ezt a rész tudom az egészből!—James a zajok alapján letört egy ágat, ahogy közelebb kapaszkodott a fán.—Ne akard elvenni tőlem!

Lily kiült az ablakpárkányra és lelógatta a lábát.

—Eszembe nem jutna—nevetett.—Mondd, mi szél hozott erre, Rómeó?

—Fel akartam ajánlani egy sétát a holdfényben. A hozzád hasonló jókislányok maximum az ablakon keresztül látják az éjszakákat, ha elhúzódik a tanulás.

Az Evans lány tettetett felháborodással felsóhajtott.

—Ilyen unalmasnak találsz?

A hangjából ítélve James vigyorgott.

—Ha unalmasnak tartanálak, most nem beszélgetnénk, Evans. Akkor jössz?

—Mármint az ablakon át?—kérdezte döbbenten Lily.—Pizsamában vagyok, nem fogok fára mászni!

—Lehet tényleg túl jókislány vagy—jegyezte meg csipkelődve James.—Mindegy, ha már itt vagyok, ébreszd fel Hólidért! Megtréfálom vele a srácokat!

Lily nem mozdult, hogy felkeltse Daisyt és nem is lökte le Jamest a fáról, ami arra engedett következtetni, hogy az a nagy utálat és harag, amit még az iskola végén érzett, már a múlté. Vagy talán soha nem is volt olyan komoly és igazi, amilyennek mutatta.

—Nagyon kedves dolog tőled, hogy megtanultad az animágiát Remus kedvéért—jegyezte meg váratlanul Lily elkomolyodva.—A Farkasölőfű-főzet előtt ez még veszélyes is volt, de mégis kitartottál mellette. Jó barát vagy, Potter!

—Bárki megtette volna, Evans.

Bár Daisy nem látta a fiút, biztos volt benne, hogy ekkor vállat vont. A lombsuhogás arra engedett következtetni, hogy tényleg ezt tette és emiatt egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát. De végül nem zuhant le.

—Nem igaz—vágta rá Lily.—Nagyon kevesen csinálták volna meg és ez... Talán félreismertelek.

—Ezt vehetem egy bóknak?—James hangján hallatszott, hogy vigyorog és ez Daisy arcára is boldog mosolyt csalt.

—Azért ne ragadtasd el magad, Potter!—lombozta le Lily.—Még mindig egy beképzelt alak vagy, csak kiderült, hogy van szíved. Vagy valami olyasmi.

James felnevetett.

—Mostmár kénytelen leszel velem jönni, Evans, különben összetöröd azt a valamit, ami a szívem helyén van—jelentette ki.—Segítek lemászni.

Lily felhorkant és átlendítette magát a fára.

—Jó, ha tudod, Potter, hogy jobban mászok, mint te!

—Azt erősen kétlem. Én ugyanis...

A mondat egy fojtott kiáltással, egy rövid sikollyal, két tompa puffanással és egy ág reccsenésével ért véget. Aztán, immár a földről felhangzott Lily és James nevetése.

—Jó sokáig tartott nekik—motyogta álmosan Marlene.—Az egész iskola tudta már, hogy egymásba vannak zúgva.

Felicity halkan kuncogott.

—Remélem, mostmár összejönnek.

—Biztosan—mosolygott Daisy.—Mostmár egyikük sem tud kifogást felhozni.

Lily és James beszélgetése lassan halkult, amíg távolodtak az ablak alól, majd végül teljesen elveszett a tücskök ciripelése és a békák brekegése közepette. A szobát betöltötte a nyitott ablakon beáramló meleg, nyári levegő és a kertben növő varázsnövények illata. Minden boldog és gondtalan volt.

Daisy a másik oldalára fordult és lehunyta a szemét.