Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Negyvenegy) Leselkedő veszélyek

A Roxfortban valahogy mindig lehetett olyan folyosókat találni, ahol senki sem járt. Persze Daisy alapvetően pont ezeket válogatta, ezeket szerette, de vele ellentétben másokra sok veszély leselkedett ezeken a szakaszokon.

A diákok általában ilyen helyeken intézték el a nézeteltéréseiket.

—Csak nem megpróbáltál megátkozni, Pipogyusz?

Sirius Black hangja visszhangot vert a kövek között. Daisy megtorpant és majdnem teljesen mozdulatlanná dermedve meredt a forduló felé. Ha néhány lépéssel tovább megy, a fiúk meglátják.

—Igazi váratlan fordulat!—gúnyolódott James Potter.—Azt hittem, csak a bájitalokhoz ért!

Peter Pettigrew patkányvisításra emlékeztető nevetése hasított a levegőbe. Daisy elfintorodott.

Durranás következett, egy tompa puffanás és egy elfojtott, fájdalmas kiáltás. A három griffendéles elégedetten nevetett.

Közbeavatkozhatna. Megtehetné, meg is akarta tenni, de... Perselus nem érezheti magát üdvözölve közöttük, nem érezheti úgy, hogy a halálfalók közössége befogadja. Pedig természetesen befogadná, de... Nem akarta, hogy az egyetlen élő barátja, az egyetlen, aki nem a neve és a családja miatt volt vele, ilyen sorsra jusson.

Már majdnem megfordult, amikor újabb durranás hallatszott, ütések sorozata és nyögések.

Daisy felszegett fejjel befordult a sarkon és a négy fiú azonnal felé fordult.

Perselus a félig a földre rogyva, falnak vetett háttal állt. Pálcája méterekkel arrébb a földön, orra és szája vérzett, szeménél is felrepedt a bőr. A másik három körülötte állt, mint egy csapat keselyű; Peter kicsit hátrébb Potternél és Blacknél. Ő láthatóan csak szemlélője és élvezője volt az eseményeknek.

—Nicsak—mosolyodott el hidegen Daisy és nyugodt mozdulattal előhúzta galagonyapálcáját. Nem mintha szüksége lett volna rá.—Olyan rosszul megy a varázslás, hogy már mugli módszerekhez nyúltok? Vagy szolidaritásból teszitek, ha már aranyvérű testvéreiteknek hátat fordítottatok?

—Ebből ki kellene maradnod, Harris—mordult rá Potter.

—Nincs kedvem hozzá—vont vállat Daisy és Perselus meg a griffendélesek közé lépett. A három fiúnak hátrébb kellett húzódnia.—Nem kezdhettek ki mardekárosokkal.

—Mert te megvéded őket?—fintorgott Potter.

Sirius csak némán vizslatta őt, ami kifejezetten zavarta.

—Ó, megvédik ők magukat—vigyorgott Daisy és feljebb emelte pálcáját.—Én csupán megbosszulom őket. Nem, mintha elég műveltek lennétek hozzá, hogy értékelni tudjátok, de úgy is mondhatnám, enyém a bosszúállás és én megfizetek.

—Nincs jogod hozzá!—jelentette ki Pettigrew, de bármennyire is igyekezett magabiztosnak tűnni, hangja remegett. Amikor pedig Daisy tekintete felé villant, halkan felvisított és behúzódott Sirius mögé.

—Miért szólsz bele a nagyok dolgába?—kérdezte selymes hangon Daisy, de arcán semmi kedvesség sem látszott. Visszanézett a másik kettőre.—Párbajozni is akartok, vagy ezúttal megelégedtek a szócsatával és hagytok minket elmenni?

—Persze, fuss csak—morogta Black, de úgy tűnt, nem a mostani alkalomra gondolt.

—Ezt nem kellett volna—nyögte Perselus, miközben Daisy arcán egy széles, gonosz vigyor terült el.

A lány aprót mozdított a pálcáján, ami felvillant, a következő pillanatban pedig Peter sóbálvánnyá dermedve eldőlt Black mögött.

—Oh, a célzás nem mindig pontos—jegyezte meg sajnálkozva. Valójában persze pontosan Pettigrew volt a célpont.

Erre Potter és Black is pálcát rántott, de Daisy mindkettejük rontását kivédte, aztán egy hátráltató átokkal a szemközti falnak lökte a fiúkat.

—Már megy a nonverbális varázslat?—nyögte ki elképedve Sirius, ahogy nehézkesen feltápászkodott.

Daisy mosolygott és eltette a galagonyapálcát.

—Most nincs kedvem egy hosszabb bemutatóhoz.—Sóhajtott.—Azt hiszem, ennyi elég ízelítő volt abból, mi vár rátok, ha nem szálltok le a háztársaimról. Hagyjátok őket békén!

Perselus közben feltápászkodott és újra magához vette a pálcáját. Daisy egyetlen pillantást vetett rá, aztán Pettigrewn állapodott meg a tekintete.

—Fel tudjátok oldani az átkot?

—Nem vagyunk hülyék, Harris!—csattant fel Potter.

—Néha nem vagyok biztos benne.

Sirius lefogta barátja kezét, amikor az újra pálcát akart fogni Daisyre.

—Ezt most inkább fejezzük be—javasolta.

—Olykor-olykor milyen okos tudsz lenni, Black—biccentett Daisy.—Majd még találkozunk!

Nem figyelte, Perselus mihez kezd, hanem késlekedés nélkül sarkon fordult és otthagyta a fiúkat.

Megbánta, hogy közbeavatkozott.