Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Harmincnégy) Nem könnyű

Hosszú évek óta nem gondolt Kaiara, de újra gyötörni kezdték a rémálmok és ezért kénytelen volt mindenféle bűbájokat szórni az ágya köré, hogy a szobatársai ne vegyék észre, ha felriad. Vagy felsikolt.

Még a különböző altató főzetek sem segítettek.

—Hallottad? Tegnap végre elkapták Morrisont!

Maya túl hangosan beszélt, sőt, az is zavarta, hogy egyáltalán megszólalt.

—Azt a félvért?—kérdezte kíváncsian Regulus.—Kinek sikerült?

—Bella és Rodolphus volt—vigyorgott büszkén a Lestrange lány.—Rajtuk nem fogott ki! Pedig korábban mindig elmenekült.

—Igaz, hogy sokakat bújtatott?

—Igaz. Titokgazda volt, de mivel meghalt, Theodore Gilbert is elárulhatta a helyet—bólogatott Maya.—Jó, hogy beépült. A Nagyúr példát statuálhatott azokkal az árulókkal.

Daisy hallott az esetről. Kviblik, mugliszületésűek, félvérek és néhány régebbi varázslócsalád fiatalabb tagja összefogott Voldemort ellen. És mind meghalt Theodore Gilbert árulása miatt.

Elment az étvágya, bár eredetileg sem sok volt.

—A könyvtárban leszek—jelentette ki és késlekedés nélkül otthagyta szinte érintetlen reggelijét és a mardekárosokat.

Még idősebb diáktársai is kitértek előle, egyszer véletlen keresztül sétált az egyik kísérteten, de emiatt sem állt meg.

Annyira, de annyira fáradt volt!

—Miss Harris!

Már csak ez hiányzott. Dumbledore lesből támadt rá, esélyt sem adott a menekülésre. Teljesen sarokba szorította a folyosón, pedig máskor hetekig sehol sem lehetett látni az igazgatót.

—Professzor úr—fordult felé illedelmesen Daisy és ellenőrizte az elméjének bizonyos részeit eltakaró áthatolhatatlan fátylakat.

A férfi vizslatóan nézett rá félhold alakú szemüvegén keresztül. Egyenesen a szemébe, hiszen úgy sokkal könnyebben megy a legilimencia.

—Van valami, amit el szeretne mondani nekem?—kérdezte kis szünet után Dumbledore.

—Azt hiszi talán, közöm van a gyilkosságokhoz?—kérdezett vissza Daisy. Nem volt energiája ahhoz, hogy kitalálja, pontosan mit akar tőle az öreg. Vagy, hogy azt tettesse, érdekli ez az egész.—Ellenőrizheti a pálcámat, ha úgy akarja.

Dumbledore derűsen hunyorgott. A legtöbb tanár felháborodott volna a stílus miatt.

—A Roxfortban nem lehet titkot tartani, Miss Harris. Magáról pedig az átlagosnál is sokkal többet hallani.

—Ha valamire célozni szeretne, professzor úr, attól tartok, el kell keserítenem. Képtelen leszek kitalálni. Elvégre, nem véletlen, hogy a Süveg nem a hollóhátba osztott.

—Ó, biztos vagyok benne, hogy jó oka volt rá, de annak semmi köze a ragyogó elméjéhez.

—Még mindig nem értem, miért pont engem tüntet ki kiemelt figyelmével, uram, amikor annyian vannak azok, akik velem ellentétben alig várják, hogy egy önhöz hasonló nagy mágus felfigyeljen rájuk.

Nem kellett volna ezt mondania. Tudta, hogy alázatosabbnak és tisztelettudóbbnak kellene lennie, de felbosszantotta, hogy Dumbledore legilimenciával próbálkozott.

—Ne feledje, hogy nincs egyedül, Miss Harris! Nem kell egyedül harcolnia, sokakban szövetségesekre lelhet itt és... hamarosan mindannyiunknak választania kell, hogy a helyes, vagy a könnyű utat járjuk.

A Süvegnek eljárt volna a szája? Csodás.

—Biztosíthatom, hogy már megvannak a szövetségeseim—felelte hűvösen.—Az utamat is kiválasztottam, és elhiheti, hogy minden, csak nem könnyű.

Daisy kimérten biccentett és még azelőtt otthagyta az igazgatót, hogy az válaszolhatott volna.