Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Hetven) Abszol úti csoda

Az Abszol Úton kisebb volt a forgalom a szokásosnál. Ez lehetett köszönhető a háborúnak, a délközeli időpontnak és annak is, hogy a diákok még nem kapták meg a felszereléslistákat.

Daisy kétszersültet majszolva bandukolt végig a bevásárlóutcán. A kirakatokat nézegette, de nem komoly szándékkal; valójában csak bájital-hozzávalókért és könyvekért jött. A Kviddics a javából sportszaküzlet előtt mégis megtorpant. Egy új típusú, elég drága kesztyű volt kiállítva fogók részére, valamint varázslattal is megerősített ütő terelőknek. Persze a többi felesleges vacak mellett, úgy, mint a legújabb versenyseprűk és ápolókészletek. Ez utóbbiak cseppet sem érdekelték.

—El akarsz kezdeni kviddicsezni? Biztos vagy benne, hogy bevennének a mardekár csapatába?—Daisy megfordult és a mosolygó Lily Evanssel és zavartan toporgó barátnőjével, Marlene McKinnonnal találta szembe magát.—Egyébként, szia!

Daisy felnevetett és színpadias, karlendítéssel egybekötött meghajlást mutatott be.

—Üdvözöllek titeket!—Kacsintott.—Nem, engem továbbra sem hoz lázba, hogy két agresszív labda és egy kezelhetetlen fadarab okozza a halálomat. Ellenben a fiúk kifejezetten odavannak érte.

—Ajándékot keresel nekik?—kerekedett el Marlene szeme.

—Nem kerestem, de találtam—vont vállat Daisy.—És ha már így van, Remusnak és Peternek is kerítek valamit.

Marlene elpirult és lehajtotta a fejét, hogy ezt ne vegyék észre.

—Találkozol velük?

Lilyn nem látszott, hogy feszengene. Úgy tűnt, kifejezetten jól szórakozik.

—Holnap átjönnek. Gyertek ti is, ha van kedvetek! A fiúk örülnének, jól szórakoznánk.

Fogalma sem volt, mi ütött belé. Igaz, hogy nagyjából negyedik közepe óta jóban volt a Tekergőkkel és így sokan megenyhültek felé, de annyira azért nem volt jó kapcsolatban másokkal. Főleg nem a népszerű Lily Evanssel és Marlene McKinnonnal.

—Nem hiszem, hogy a családod szívesen látna egy sárvérűt.

Daisy erre dühösen felhorkant.

—Nekik mégis mi közük lehetne ahhoz, hogy kiket hívok meg a saját házamba? Ha akartok, gyertek el, ha nem, mondjátok meg nyíltan! Azt hittem, a griffendélesek elég bátrak ahhoz, hogy vállalják a saját véleményüket.

Lily döbbenten bámult rá, Marlene pedig kuncogni kezdett barátnője reakcióján.

—Neked van egy saját házad?—kérdezte az Evans lány.

—Nem is tudtad?—Marlene kedvesen rámosolygott Daisyre.—Pár éve tele volt vele a Próféta, hogy a híres feketebárány, Damon Harris meghalt és minden vagyonát egy kislányra hagyta.

—Apám nagybátyja mindig értett hozzá, hogyan borzolja fel a kedélyeket—biccentett Daisy.—Én álltam hozzá legközelebb a családból.

Szerencsére egyik griffendéles sem nyilvánította ki a részvétét. Helyette Lily a haját kezdte piszkálni.

—Tényleg szívesen elmennék. Remus a barátom... De Potter...

Nem tudta, hogyan fejezze ki magát, Marlene viszont kisegítette.

—Mindig elhívja randizni—mondta összeesküvő hangon, mintha nem tudná már így is a fél varázstársadalom.—Nem fogadja el az elutasítást.

Daisy felnevetett.

—Ha csak ennyi a baj! Ha akarod, megmondom neki, hogy nem kérheti meg a kezed, amíg az én vendégem vagy.

Lily elpirult. Daisy elégedetten nyugtázta, hogy sikerült zavarba hoznia.

Marlene felnevetett.

—Daisy Harris, nem tudom, mi lelt téged, de örülök neki—jelentette ki.—Sokkal jobb társaság vagy most, mint amikor...

Marlene megakadt és úgy nézett Daisyre, mintha most eszmélt volna rá, hogy amit mondani készült, az gorombaságnak minősül. Daisy mosolygott.

—Mint amikor terrorizáltam a diákokat és az aranyvérű mantrát szajkóztam—biccentett.—Igen, szerintem is határozottan javultam.

A három lány felnevetett és ha már találkoztak, azt a napot együtt töltötték az Abszol Úton.

Jelentem, visszatértem. :)