Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Kilenc) Érző szív

Az első hó leesése után a diákok legtöbb idejüket újra a szabadban töltötték. Daisy az egyik, szinte sosem használt folyosó hideg ablakában gubbasztott és vacogva figyelte a kint játszó diákokat. Pulóvereit fullasztónak találta, így végül inkább a szobájában hagyta mindegyiket.

Piszkosnak érezte magát. Nem tudta elfelejteni a griffendéles lány rémült arckifejezését, amikor sóbálvánnyá változtatta, majd skarlátvörösre festette a bőrét, zöldre pedig a haját. Úgy nézett ki, mint egy paradicsom és Bellatrixék kegyetlenül kinevették.

Ez volt az első alkalom, hogy magukkal vitték. Muszáj volt bizonyítania a hűségét, az elhivatottságát és a tudását, főleg, ha később valóban át akarta venni Bellatrixtól a vezető szerepet. Muszáj volt megtennie. Muszáj volt otthagynia a hideg kövön a lányt és csak két folyosóval később sikerült észrevétlenült leszakadnia a társaságtól mondván, a könyvtárba kell mennie.

Természetesen visszament a lányhoz és feloldotta a varázsokat, de úgy kellett intéznie, hogy a griffendéles ne lássa meg. Sosem mossa már le magáról, hogy egy egyszerű bántalmazó.

Az sem vigasztalta sokáig, hogy az a lány rosszabbul járt volna, ha hagyja, hogy Bellatrix intézze el. Nem volt mentség. Nem volt bocsánat.

Daisy felhúzta a lábát és fejét térdeire hajtva sírva fakadt.

—Miért itatod az egereket, kicsi mardekáros?

Az idegen hangot hallva Daisy rémülten felnézett és gyors mozdulattal letörölte könnyeit.

A Véres Báró lebegett előtte.

—Semmi komoly, Báró úr—suttogta.—Csak meghoztam egy döntést, amihez egyre nehezebb tartanom magamat.

—És mi történne, ha megváltoztatnád a döntésedet?

—Már késő. De ha megpróbálnám... tragédia lenne.

Nem csak azért, mert csalódnának benne. De emiatt a szülei elveszítenék helyüket az aranyvérűek között, Voldemort pedig soha többé nem bízna meg bennük, ahogy Bellatrixékban sem. Őt valószínűleg tétovázás nélkül kitagadnák, teljesen egyedül maradna. Talán meg is ölnék, mivel vérárulóvá válna. Tom Denemről el tudta képzelni.

Emellett pedig... Ha kitart, ha sikerül hét éven keresztül megtévesztenie mindenkit és eleget tanul közben, mikor majd tizenhét évesen találkozik Voldemorttal, elég erős lesz hozzá, hogy örökre megszabadítsa tőle a világot. Végezhetne a kígyóval.

—Mit tudsz te a tragédiáról?—kérdezte halkan a szellem.

—Ha csak ennyit tud mondani, ha csak lekezelően tud beszélni velem, akkor inkább keressen másik ablakot a lánccsörgetéshez—mordult fel Daisy.

A kísértet néhány pillanatig meglepetten meredt rá, aztán kedvesen felnevetett.

—Ne hagyd kihunyni a benned égő tüzet, kicsi mardekáros! Együtt kell élned a döntéseiddel, de arról is te döntesz, hogy megtörnek, vagy megerősítenek.

—Ezt úgy mondta, mintha önmagának is meg kellene fogadnia—mosolyodott el halványan Daisy.—Köszönöm. A tanácsot, és hogy nem hagyott csak itt, ahogy a legtöbben tették volna. Érzőbb szíve van, mint a legtöbbeknek.

A Véres Báró mintha megdermedt volna, aztán se szó, se beszéd keresztül siklott a legközelebbi falon.