Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Hatvannégy) Sár és kutya

Végül nem derült ki, hogy Daisynek köszönhető a bűbáj, Dumbledorenak pedig annyira tetszett a gondolat, hogy a mennyezetre nézve az igazi eget látják, hogy a nagyteremben meghagyták a varázslatot. Ezen a Tekergők még hetek múlva is nagyokat derültek.

—Tapmancs, viselkedj rendesen!—szólt rá Remus nevetve a nagy, fekete kutyára, aki körülöttük ugrált és néha rájuk vakkantott, hogy haladjanak már gyorsabban.

—Ha ezt csinálod, nem dobom el neked többet a botot!—fenyegette meg Daisy, mire Sirius keservesen nyüszíteni kezdett.

A lány szemforgatva elhajította a faágat, a kutya pedig csaholva utána rohant, külön élvezve, hogy ugrásai nyomán felcsapja a sarat a roxmortsiak köpönyegére. Már olvadóban volt a hó.

—Kár, hogy Ágas meg Féregfark nem jöhetett le—jegyezte meg Daisy.—James is nagyon tud időzíteni a balhéival.

—Majd legközelebb—mosolygott Remus.—A hippogriffek csak nem fognak addig elköltözni.

—Csak nem—bólintott Daisy vigyorogva és leguggolt a feléjük rohanó Siriushoz, aki ág helyett egy nyaláspálcával a szájában tért vissza.—Fúj, rossz kutya! Add ide!

Tapmancs félreugrott, Daisy pedig üldözőbe vette. Holdsáp nevetve futott utánuk.

—A kutyáknak ez nem egészséges!—kiáltotta Remus és elővette varázspálcáját.—Invito cukor!

A nyaláspálca azonnal kiröppent a fekete kutya fogai közül, aki hiába kapott utána, csak azt érte el vele, hogy felszántotta a sarat, miközben a varázslat őt is magával rángatta.

Daisy úgy nevetett, hogy alig kapott levegőt.

Amikor megint leguggolt, vigyorogva a kutya fülébe suttogott.

—Látod, bolond, ha emberként jössz, kettőt is ehettél volna!

Tapmancs erre játékosan felmordult és ráugrott. Sáros lába lenyomatot hagyott a lány ruháján, aztán pedig már úgyis mindegy volt, mert egyensúlyukat veszítették és beledőltek a sárba. A közelben sétáló roxmortsiak jót derültek rajtuk, de leghangosabban Remus nevetett.

—Neveletlen kutya?—kiáltott oda hozzájuk Lily és legjobb barátnőjével, egy bizonyos Marlene McKinnonnal együtt közelebb jött.

—Ne is mondd!—nyögte Daisy. Végre sikerült letolnia magáról Siriust és felállt.—Ezért még kapni fog!

—Egyáltalán hogy került ide ez a kutya?—kérdezte Marlene.—A tiétek?

—Az enyém—mondta Remus szemrebbenés nélkül.—A szüleim ideutaztak és elhozták magukkal.

—Szép.

Marlene leguggolt, hogy megsimogassa Tapmancsot, de a kutya akkor megrázta magát és a lány halkan sikkantva ugrott félre a sáreső elől.

—Merre mentek?—kérdezte Lily nevetve.

—A postára. Át kell vennem egy csomagot—felelte Daisy, miközben a sártól igyekezett megszabadulni.

Megérkeztek a bájital-hozzávalók, amiket rendelt, de nem kérhette a Roxfortba, mert sok kérdést vetett volna fel. Fautor mindig így intézte a beszerzést. Most pedig több bájitalra és vércsére volt szüksége, mint valaha, mert Maya nem kímélte a diákokat. Mindennapossá váltak az összetűzések.

—Így nem biztos, hogy beengednek—jegyezte meg Remus. Tapmancs vidáman vakkantott és megint elrohant.

—Milyen... életteli kutya.—Lily láthatóan nem tudta eldönteni, mit gondoljon erről az egészről, ezért inkább témát váltott.—A másik három jómadár hol van?

—James és Peter büntetőmunkán, Siriust pedig a gondnok nem engedi le ide, mert legutóbb trágyagránátot talált nála visszafelé—felelte Remus mosolyogva.—Most a szobánkban duzzog.

Daisy mosolyogva nézett a vidám kutya után, aki éppen egy balszerencsés galambot kergetett. Azt el kellett ismernie, Siriusnak nagyon jól ment az állatkodás.

—Majd viszek nekik valamit—nevetett fel Lily.—Mégse maradjanak ki a jóból.

—Sirius egy nyaláspálcának biztosan örülne—szúrta közbe Daisy, majd füttyentett.—Tapi, gyere!

—Jó név—kuncogott Marlene.

Mire Sirius méltóztatott visszafáradni hozzájuk, a lányok elköszöntek és elkanyarodtak a Három Seprű felé.

Daisy felvette a csomagot, bár a postásboszorkány igencsak helytelenítő pillantásokat vetett sáros köpenyére, aztán pedig visszaindultak a kastély felé. Pontosabban a Tiltott Rengetegbe mentek, hogy Daisy bemutathassa őket a megszelídített hippogriffeinek.