Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Tíz) Tanulótársak

Daisy elveszítette a térképet. Jószerével az egész kastélyt átkutatta érte, de nem találta, így arra a következtetésre jutott, hogy valaki magához vette.

Ez volt a legrosszabb, ami történhetett. Bár a pergament semmilyen módon nem tudták volna hozzá kötni—erről gondoskodott, hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe—, már rárajzolta a roxforti birtok nagy részét. A titkos alagutakkal, átjárókkal és trükkös bejáratokkal együtt; ahová jelszó kellett, azt elrejtette a rajzban.

Bárki találta meg, nagy veszélyt jelentett a tervére nézve.

A könyvtár egyik félreeső asztalánál ülve unottan írta átváltoztatástan beadandóját a dolgok színének megváltoztatásáról, de közben a térképen gondolkozott.

Nem fog újat rajzolni, ezt már akkor eldöntötte, mikor egy hét után sem találta sehol. Rájött, hogy minden folyosót és termet megjegyzett, amit felfedezett; az emlékezetében volt a térkép.

A jelszókat azért kicsit sajnálta, mert nem mindegyik volt állandó és a bűbáj, amit használt, azokat is elárulta, amik bizonyos időközönként változtak. Például az igazgatói irodáét. Most ki kellett találnia, hogyan variálja át a bűbájt, hogy pergamen és térkép nélkül is megfejtse a jelszót, vagy találnia kellett egy másik módot rá, hogy megtudja.

Befejezett dolgozatát eltolta maga elől az asztalon, hogy a tinta megszáradjon rajta, majd maga elé vette a könyvtár legritkábban használt részének egy eldugott sarkában talált könyvet. Mágikus zárak, rejtett ajtók és jelszók; avagy hogyan készítsd, használd és törd fel őket szakszerűen volt a címe. Abban az időben írták, amikor még a cím majdnem kiváltotta a könyv elolvasását.

Maya, aki mellette ült, szenvedő arccal nézett fel rá, aztán visszahanyatlott a dolgozata mellé. Még a felével sem volt kész.

Az asztal másik végében ülő fiú is felnézett egy pillanatra. Perselus Pitonnak hívták, vagyis Daisy úgy emlékezett rá a vonatról. Egy bájitalokról szóló könyvet olvasott és Daisy felismerte a lapon lévő ábrát.

—Az a recept hibás—jegyezte meg halkan és a fiúra mosolygott, amikor az meglepetten felnézett rá.—3 kanálnyi sárkányköröm őrleményt ír, de valójában csak egy kell. És kihagyták, hogy bele kell tenni még egy négy mentalevélből és huszonöt apró levendulavirágból készült koncentrátumot. Ha túl sok sárkánykörmöt teszel bele, a második használat után függővé válsz és, ha nem veszed be a következő adagot, addig fogsz aludni, amíg szomjan nem halsz. Sajnálatos, hogy ezt a könyvet nem cserélték még le az újabb kiadásra, amiben már helyesen szerepel a recept.

Az apja jóvoltából, aki egy igen erélyes levelet küldött a kiadónak.

Perselus Piton gyanakodva végigmérte Daisyt, majd megint átfutotta a receptet.

—Honnan tudod?

—Édesapám elég jó bájitalmester, sok ügyfele és tanulója van—vont vállat a lány.—Néha segítettem neki, amiben tudtam, így én is megtanultam egysmást. Biztosra mondhatom, hogy nem javaslom ezt a szert. Bonyolult elkészíteni és nincs is rá szükség, ha rendesen kipihened magad.

—Nem akartam használni.

—Nagyszerű—nyugtázta Daisy.—Nem tudom, emlékszel-e rám, találkoztunk a vonaton. Daisy Harris vagyok.

—Perselus Piton. Emlékszem rád—biccentett.

—Megtisztelő—vigyorodott el Daisy és már majdnem visszafordult a könyve felé, amikor a fiú újra megszólalt.

—Akkor is ismernélek, ha nem találkoztunk volna. Te vagy az, aki olyan sok időt tölt Bellatrix Black és Lucius Malfoy társaságával. Nagy a híred a diákok között.

—Ennek örülök.—Tökéletesen tudta alakítani az önelégült aranyvérűt és közben elrejteni azt, valójában mennyire bántja, hogy ilyen híre van.—De te sem panaszkodhatsz. Minden bájitaltanon remekelsz.

A fiú halványan elpirult.

—Az SVK-t jobban szeretem.

—Ott nem szoktam figyelni—ismerte be Daisy. Sokkal előrébb járt már a tananyagban.

—Pedig ott is nagyon jó—nézett fel dolgozatából Maya.—Tehetséges vagy, Perselus.

—Köszönöm—mosolyodott el alig láthatóan a fiú.