Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

6.9 Csillagos éjjel

Egy ismeretlen környéken vagyok. Beléptem a kapuján és eléggé sötét volt és rideg. Szinte elmegy tőle az ember kedve és boldogsága. Sétáltam a hosszú, rendezett kertjében és szembe egy nagy kastély állt. Sose láttam még, de olyan érzés volt, mintha már elég jól ismerném. Körülnéztem és valami fura érzés fogott el. Nem tudom megfogalmazni, mi. Talán nyugodtság. Nyugodt lettem, hogy itt vagyok.

Egy darabig néztem a kastélyt, amikor egy kislány hangot hallottam meg.

-De jó, hogy hazajöttél!

Megfordultam és egy ismerős kislányt láttam meg, akit már egyszer láttam már valahol. Úgy nézett ki, mint én. Totálisan hasonlított rám. És még valakire, akit elég jól ismerek. Megláttam benne a vonásait és ebben biztos voltam.

-Lökj meg!! - kérte aranyosan és elfutott.

Odaszaladt egy fához rögzített fahintához, ráült, majd rám nézett. Mintha tényleg magamat láttam volna. Odamentem hozzá és hátulról meglöktem őt. A kislány nagyon is élvezte. Elmosolyodtam és közben löktem őt. Milyen szép hosszú barna haja van. Mint nekem. Hiába volt a hely sötét, a kislány mégis boldog volt. És én is. Azt hiszem, mindketten azok voltunk.

Közben hirtelen valaki átölelt hátulról és halkan beszélt hozzám.

-Pöttöm!

Hátranéztem, majd felkeltem. Draco tényleg átölelt és úgy szólított meg. Ez mégis mi a franc volt?

-Hmm? - fordultam felé, mert még fel kellett dolgoznom, hol vagyok és mi történt.
-Bocsi, hogy felkeltettelek, nem tudtam, hogy ilyen mélyen alszol. - szólt édesen.

Hát felkeltett egy elég fura álomból, de nem tudok rá haragudni, főleg egy ilyen miatt.

-Jó reggelt, maci. - köszöntem halkan és nyomtam egy csókot az ajkára. - Nem baj, csak fura álmom volt. - vallottam be.
-Micsoda? - kérdezte kíváncsian.
-Majd elmondom. - ültem fel és bementem a fürdőbe, hogy feldolgozzam, amit álmodtam.

Szóval ismét egy olyan helyen voltam, ami nem ismert. Egy kastély.. Vajon létezik, vagy csak az én képzeletem? Olyan volt, mintha ott örökké sötétség lenne és soha nem jön elő a boldogság. Pedig az az érdekes, hogy nyugodtságot éreztem. Mintha oda húzna a szívem. Kíváncsi leszek, hogy álmodni fogok-e még róla.

És még nem is említettem a kislányt. Mostmár tudom, honnan volt ennyire ismerős. Tavaly is benne volt az álmomban, amikor folyamatosan arról álmodtam, hogy a tengerparton ülök és nézem a őt. Azt hiszem, tudom, hogy miért hasonlít ennyire rám. Ő a gyerekem lenne. A lányom.. Hihetetlen, hogy mire képes az agy. Képes voltam megálmodni a vágyamat és elképzelni, hogy nézne ki a jövőm. És természetesen tudtam azt is hogy ott voltak Draco vonásai benne. Nagyon fura érzés. De hogy honnan kreáltam ezt össze megint.. Nagy a képzeletvilágom, nem tagadom. Minden évben álmodok ilyenekről. Biztos, hogy ez valami jel. Remélem, jót jelent.

Draco hirtelen benyitott, odasétált hozzám és hátulról átölelt. De imádom, amikor ezt csinálja. Megnyugtat vele.

-Minden rendben, manó? - kérdezte halkan, miközben hevesen belecsókolt a nyakamba.
-Persze, csak gondolkodnom kellett. - mosolyodtam el és megfogtam a kezét, miközben végigsimított a derekamon.
-Figyelj, van egy kis elintéznivalóm, utána megkereslek és a tiéd leszek. - mondta ki mosolyogva. - Egész délután együtt lehetünk, na mit szólsz ehhez?

Legcsodálatosabb ötlet. Viszont nem értem, hogy miért nem mondja el az elintéznivalóját. Talán titkos? Hétvége van, egész nap is együtt lehetünk, nemcsak délután..