Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

7.50 Lázadó roham

Vége lett a tavaszi szünetnek. Draco konkrétan visszajött velem és együtt töltöttük a szünetet. Jól esett. Tudtam jól, hogy nem bírja ki nélkülem. Ahogy én se nélküle. Ez így van rendjén. Már egy percet se tudunk egymás nélkül tölteni. Inkább megszökött otthonról, csakhogy velem legyen. Ismerős a helyzet, mivel a téli szünetben én is megszöktem, hogy Dracoval legyek. Ez már nálunk természetes. Egyáltalán nem lepődünk meg rajta. Mi akkor is együtt leszünk és kész.

Viszont ma izgalmas nap lesz. Ismét Griffendél és Mardekár meccs lesz. Nem is akármilyen meccs. A kviddics kupáért fognak küzdeni. Elvileg a csapatunk rengeteget gyakorolt, hogy végre le tudjuk győzni a Mardekárt. Hát meglátjuk. Szívem szerint még mindig a Mardekárnak szurkolok. Csakis Draco miatt. Már nagyon régen nyert a Mardekár kviddics kupát, szóval ideje lenne végre nyerni egyet. Akkor aztán biztosan lelkesebb lenne Draco a jövőjével kapcsolatosan. Fordulópont lenne az életében, mivel nagy vágya, hogy kviddics edző legyen. Akkor végre elhinné, hogy sikerülne az a bizonyos vágy. Csakis ezért fogok neki száz százalékosan szurkolni. Nyerje meg a kupát. Én leszek rá a legbüszkébb.

Reggel miközben reggeliztünk, egyértelmű, hogy a kviddics volt a téma.

-Fúú, de jó lenne, ha most nyernénk. - reménykedett Dean. - Végre nem kellene hallgatni Malfoy beképzelt képét. Annyira idegesítő.
-Pontosan! - értett egyet Seamus. - Szeddjétek össze magatokat, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó hallgatni annak a féregnek a dicsekedését. Legszívesebben...
-Rólam beszéltek? - hallotta meg Draco a beszélgetést. - Fejezd be a mondatot, Finnigan! De persze csak akkor, ha mered!

Seamus csak dühösen ránézett a szőkére. Én meg próbáltam visszatartani, hogy ne mosolyodjak el. Még így is imádom, amikor bunkó. Elcsábít mindenhogyan.

-Seamusnak igaza van! - védte meg barátját Dean. - Csak azért is nyerni fogunk, mert nem fogjuk elviselni a nagyképű pofádat!
-Jujujj! - vigyorgott Draco. - Pedig kénytelenek lesztek elviselni. Ígyis-úgyis megnyerjük a kviddics kupát. Én vagyok a legjobb fogó a csapatban, úgyhogy kössétek fel a gatyátokat! - figyelmeztetett minket elégedetten. - Egy perc alatt el fogom kapni a cikeszt. Sima ügy lesz.
-Hát ehhez Ginnynek is lesz két szava. - felelte határozottan Dean. - Ne bízd el magad ennyire, Malfoy! Röhögnék, ha Ginny "egy perc alatt" elkapná a cikeszt. - nevette el magát. - Akkor legyen nagy a szád.

Draco is csak nevetett, mintha nevetségesnek találná. Mondjuk, arra én is kíváncsi lennék, hogy hogy kapná el egy perc alatt. Sikítanék, az biztos.

-Meglátjuk! - szólt végül Draco. - Na mentem nyerni! Viszlát később a pályánál, lúzerek!

Mielőtt faképnél hagyott volna minket, direkt a hátam mögött sétált el és végigsimított a hátamon úgy, hogy ne lássa senki. Még mindig imádom az ilyen titkos érintéseit. Nagyon jól esnek. Ilyenkor kívánom azt, hogy bárcsak folytatná, vagy nyilvánosan megcsókolna.. Egyből viszonoznám.. Na majd a meccs előtt mindenképp adok neki egy bíztató csókot. Szüksége lesz rá. Attól mindig erőre kap. Remélem, hogy most is így lesz. Ahogy ismerem őt, biztosan.

Reggeli után kimentünk a bejárati csarnokba és ott maradtunk. A távolból láttam a mardekáros bandát is, akik egy csoportot alkottak. Természetesen az én kis szerelmem volt a középpontban. Hát ki más? Innen lehetett hallani a röhögését. Ahj, egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyire szeretem.. Minden hibájával együtt. Nem tehetek róla, beleszerettem egy mardekáros rosszfiúba. Jobbat mondok, egy "gonosz" halálfalóba. Egy percig se bánom. Nekem ő a tökéletes társ és barát is egyben. Örökké a lelkitársam marad.

Viszont a fiúk még mindig idegeskedtek Draco miatt.

-Hihetetlen, most meg ott röhögcsél. - figyelte a hangos társaságot Seamus. - Tuti minket beszél ki.
-Zárjátok ki! - tanácsolta Ginny. - Nem kell velük foglalkozni! Pláne Malfoyjal nem. Csak idegesíteni akar titeket. Ennyi a célja.