Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

7.57 Háború kezdete

Beköszöntött a reggel. Bevallom, olyan jó érzés volt Dracoval együtt felkelni. Végre azt éreztem, hogy nincs semmi baj, biztonságban vagyok és már senki nem tud elrabolni. Draco megvéd minden áron. Most se sikerült velem végezni. Eléggé poénos, nem igaz? Nem bírnak elbánni egy sárvérűvel. Tuti azt hiszik, hogy meghaltam és Draco elment bánatába, pedig nem is igaz. A szőkeség megmentett. Kíváncsi leszek majd a reakciójukra. Egy biztos. Elfelejtettük a tegnapot és boldogan ébredtünk fel. Boldogabban, mint tegnap.

Úgy keltem fel, mint ahogyan régebben. Újra érezhettem a szőke reggeli arcpuszijait. Annyira hiányoztak már. Mindig boldoggá tesznek.

-Jó reggelt, szépségem! - köszönt halkan és csak puszilgatott.

Mosolyogva felé fordultam és egy reggeli csókkal üdvözöltem.

-Neked is, kicsim! - mosolyogtam. - Hogy aludtál?
-Csodálatosan, mert érezhettem a közelséged. - mosolygott, miközben lassan simogatott. - Bele is haltam volna, ha tegnap ott aludtál volna el örökre a karjaimba.. - szomorodott el egyből. - Utánad mentem volna, az biztos.
-Szívem, ne is gondolj arra a napra! - figyelmeztettem. - Tudod, megbeszéltük, hogy elfelejtjük. Tedd te is ezt és sokkal jobb lesz, meglátod.

Draco csak bólintott. Muszáj lesz elfelejtenie és kizárni. Csak rosszabb lesz tőle a kis lelke.. Úgyhogy remélem, hogy mostmár nem fog rá gondolni egy percig se. Én is így fogok tenni.

-Viszont gondolkodtam.. - váltott témát.
-És pedig? - kérdeztem rá. - Miről?

Draco sóhajtott egyet, majd elmondta, amire gondolt.

-Lehet, hogy jobb lenne, ha én most visszavinnélek a Roxfortba, én pedig hazamennék. - vallotta be.

Úgy néztem rá, mint aki rosszul hallotta volna. Tessék? Ezt most tényleg így gondolta? Visszavisz, ő pedig hazamegy? Na ne... Pedig most mentett meg.. Vele akarok lenni, senki mással..

-Ne már, Draco, ugye most csak viccelsz? - akadtam ki. - Konkrétan tegnap majdnem meghaltam és meg is mentettél, erre te ismét itthagysz és visszamész ahhoz az undorító bandához.. Átgondoltad te ezt egyáltalán? Szerintem, nem.. Jobban jársz, ha újra átgondolod a dolgokat.
-Te meg belegondoltál abba, hogy milyen veszélyes itt maradni? - csattant fel ő is. - Ali, babát vársz.. Azt gondolod, hogy ha Potterékkel maradsz, akkor ők majd egy várandós lányt fognak magukkal cipelni? Ugyan már.. Ezt ők se gondolták komolyan. Én meg nem engedem, hogy itt maradj, vagy egy veszélyes kalandba részt vegyél. Még csak az kéne, hogy emiatt ismét elveszítselek.. - borzongott bele. - Úgyhogy szépen megyünk vissza a Roxfortba és kész! Nem nyitok vitát! Legalább ott biztonságban vagy és nem eshet semmi bajod.

Mostmár mindent értettem. Draco szokásosan csak félt.. Annyira szeretem, amikor ilyen, de egy dolgot még mindig nem magyarázott el.

-Értem, hogy meg akarsz védeni és ez rendben is van... - kezdtem el, de még valamit nem értettem. - ...de akkor miért nem maradsz te is a kastélyban? Én meg azt nem bírom elviselni, hogy megint elhagysz.. - feleltem csalódottan. - Nem szeretnél inkább te is ott maradni? Bevallom, én nagyon is örülnék neki..
-Nem, szívem, bármennyire is szeretném, el kell mennem onnan. - felelte komolyan. - Ha megtudják, hogy a Roxfortban vagyok, arra is rájönnek, hogy én vittelek oda és lehet, hogy mégjobban bántani fognak téged is, és engem is. Meg persze kénytelen leszek mellettük maradni. Meg is ölnének, ha átálnék, úgyhogy jobb lesz, ha vigyázunk.

Én csak csalódottan hallgattam a fiút.. Akkor se csinálhatja ezt velem állandóan, mert a rossz oldalhoz kell hűségesnek lennie. Értem én, hogy tényleg nem állhat át, de attól még maradhatna mellettem. Mindegy, az ő döntése. Ha így akar megvédeni, akkor nem szólok bele. Elfogadom valahogy és kész.