Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

7.59 Harc a szerelemért

--------------------------------------------------------------

FIGYELEM!!

Mielőtt elolvasnátok, előre is jelezném, hogy tényleg iszonyatosan hosszú rész lett. Ez az eddigi leghosszabb rész, amit írtam. Ezért ajánlom, hogy tartsatok szünetet és utána olvassátok tovább! Sajnálom, de csak így tudtam megoldani.

Azért jó olvasást!

H.
--------------------------------------------------------------

Feladtam. Draco nincs itt velem és már nincs értelme bármit is csinálni. Őszintén, engem már nem érdekel, hogy meghalok-e vagy sem. A fiú harcolni akart és biztos vagyok benne, hogy majd Harryt akarja megtalálni és kiadni a Nagyúrnak. Ismerem már eléggé ezt az oldalát. Ismét a gonoszság irányítja őt és a győzelemre fáj a foga. De azt persze elfejtette, hogy van egy barátnője is, aki csak vele akart maradni és elszökni innen, hogy boldogan együtt éljünk és hamarosan majd világra tudjam hozni a kislányunkat. Arra nem igazán gondolt. Egy percig sem. Ha Draco annyira nem akart velem jönni, akkor harcoljon csak nyugodtan. Én egyáltalán nem akarok. Ígyis még mindig szarul érzem magam, szóval felőlem kinyírhatnak a halálfalók is. Elvesztettem a reményt. Mostantól végleg.

Lassan felballagtam a csarnokba és bementem a nagyterembe. Bűvös mennyezete sötét volt, és csillagok pöttyözték. Alatta, a házak négy hosszú asztalánál kócos diákok sokasága zsúfolódott össze. Sokan utazóköpenyt, mások hálóköntöst viseltek, s itt-ott felderengtek az iskolai kísértetek gyöngyszínű alakjai. Szó nélkül odasétáltam a Griffendél asztalához és egy percig se néztem a Mardekár asztala felé. Ha ott ül és néz engem, vagy nem, akkor se érdekel. Keresse csak meg Harryt. Úgyis arra vágyik.. Hát hajrá..

Nem kellett sokáig keresgélnie, hiszen észrevettem őt, aki az ajtónál állt és végignézett mindenkin. Egyenlőre még nem vették őt észre, de eléggé feltűnő volt, hogy ott állt. Na mindegy, jobb is, hogy nem szólnak érte.

McGalagonyra figyeltem, aki a terem végében emelkedő pódiumról beszélt az összegyűltekhez. Mögötte ott sorakozott a többi tanár, köztük Firenze, az aranysárga kentaur, valamint a Főnix Rendjének odasereglett tagjai.

-...az evakuálást Frics úr és Madam Pomfrey felügyeli. Prefektusok, amikor kiadom az utasítást, sorakoztassák fel a házak tanulóit, és a fegyelem biztosítása mellett vezessék őket az evakuálási pontra.

Sok diákot elnémított a döbbenet. Természetesen én már tudtam, hogy ez lesz, viszont fogalmam sem volt, hogy velem mi legyen. Tartsak velük? Vagy maradjak itt? Ha maradnék, akkor kénytelen leszek harcolni és hát nem biztos, hogy túlélném.. Muszáj volt gyorsan döntenem, mert nincs sok idő. Kockáztassam az életemet, vagy inkább legyek biztonságban? Csakis egy valaki miatt maradnék itt. Az a valaki Draco.. Tudom, hogy itt van és ha úgy lenne, vele maradnék és ő biztosan megvédene. Most eltekintek attól, hogy neki mi a célja. Akkor se bírom nélküle.. Egy percig sem.. Csak ő tud megmenteni, senki más..

Ernie hirtelenséggel felpattant, és ezt harsogta:

-És aki maradni akar, hogy harcoljon?

Elszórt taps fogadta a kérdést.

-A nagykorúak maradhatnak. - felelte McGalagony.
-És mi lesz a holminkkal? - kérdezte egy hollóhátas lány. - A ládánkkal meg a baglyunkkal?
-Nincs idő az ingóságokkal foglalkozni! - jelentette ki McGalagony. - Most csak az a fontos, hogy épségben kijuttassuk innen magukat.

Hirtelen végignéztem a griffendéleseken és láttam, hogy Hermione és Ron még mindig nem voltak itt. Mégis hol a francba vannak? Mostmár kicsit kezdek értük aggódni. Remélem, nem esett bajuk..