Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

6.5 Váratlan csalódás

És végre letelt az unalmas szünet. Azt hittem, hogy már sose fog. Végre mehetek vissza a Roxfortba és láthatom Dracot. Alig várom, hogy a nyakába ugorjak és csak bújjak hozzá. Semmit nem akarok jobban, csak a közelségét és a csókjait. És végre ma megtörténhet. Sőt, még aludhatok is vele, mert ahogy ismerjük egymást, nem fogjuk tudni kibírni egymás nélkül egy percet sem, főleg, hogy sokáig nem is láttuk egymást. Szóval ennyi idő után végre együtt lehetünk.

Már készülődtem össze és pakoltam össze a cuccaimat a ládába, amikor anyu benyitott.

-Szívem, tudnánk beszélni? - kérdezte nyugodtan.
-Persze, mondd csak. - szóltam nem nézve rá, mert pakoltam tovább a ruháimat.
-Szóval csak arról lenne szó, hogy neked kéne elmenni az állomásra, a húgoddal együtt. - közölte a hírt.

Felnéztem anyura és kérdőn néztem rá, hogy mégis miről beszél.

-Öhm, hogy értve? - furcsáltam.
-Úgy értve, hogy el kéne vezetned odáig. - mondta el részletesebben.

Csodálkozva hallgattam. Mehetek egyedül vezetni? Azta. Nem gondoltam volna, hogy így megbíznak bennem.

-Hogy hogy? - érdeklődtem.
-Apád és én már korán megyünk dolgozni, így nem tudnánk titeket elvinni és ezért gondoltuk, hogy menjetek akkor együtt kocsival. - felelte.
-Óh, rendben. - bólintottam. - Szívesen elvezetek az állomásig.
-De ugye vigyázol magadra és a húgodra? - komolyodott el. - Ne feledd, hogy most nem egyedül leszel és melletted fog ülni egy személy. Szóval tudod, hogy...
-Tudom, tudom. - szóltam közbe. - Felelősséget vállalok magunkért és ezért óvatosan vezetek és fő a biztonság. - hadartam el unottan a megtanult szöveget.
-Helyes. - bólintott anyu. - Gyere le, mert mindjárt indulni fogunk. - szólt végül és kiment a szobából.

Félbehagytam a pakolást és lementem elköszönni tőlük. Lejött Emi is, és együtt búcsúztunk el a szüleinktől.

-Sziasztok lányok, érezzétek jól magatokat, sikeres tanévet és vigyázzatok nagyon magatokra! - köszönt el apu és megölelt minket.
-Hiányozni fogtok, drágáim és jó utat! - ölelt meg minket anyu is, majd rám nézett. - Szedd a gyógyszert mindennap és figyelj rá, hogy ne jöjjön rád, rendben? Nem akarom, hogy rossz állapotban gyere haza, ugye? - nézett rá apura.
-Pontosan és szerencsére most jól vagy, szóval ne hagyd, hogy rosszabbul legyél. - kérte higgadtan.

Bólintottam, mert én is így terveztem. Nem akarok megint a mélyben lenni, szóval figyelni fogok rá.

-Úgy lesz. - mosolyodtam el és adtam nekik egy puszit.

Már indultak volna el, de apu visszanézett rám komolyan.

-Ja, és prücsök. - szólalt meg.
-Igen? - figyeltem rá.
-Malfoyt kerüld és szakíts vele, mert nem szeretném, hogy a család részese legyen. Az a fiú nem illik hozzád és jobbat érdemelsz nála, mondjuk, Harry.
-Tessék? Harry? - akadtam ki.

Nem hiszem el, hogy mindenki Harryt tartja a legtökéletesebb fiúnak számomra.. Egyszerűen nem értem és nem is fogom..

-Jujj, tényleg nagyon aranyosak lennétek együtt. - áradozott anyu is. - Láttam már párszor a fiút és összeillenétek. Jobban járnál, ha Harry felé közelednél.
-Harry és én csak barátok vagyunk. - közöltem egyből. - Legjobb barátok.
-Én mondtam, hogy egy Malfoy nem jön ide, szóval ajánlom, hogy jobbat találj nála és Harry jó választás lenne. - felelte apu.

Ha tudná, hogy hányszor volt már itt nálunk.. Mind a két estét nagyon is élveztem.

-Szerintem, mindjárt elkéstek a munkáról, szóval puszi és szeretünk. - ráztam le őket gyorsan és bezártam az ajtót.