Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

7.37 Szeress szívből!

Eltelt pár nap. Azt hittem, hogy minden jobb lesz, de tévedtem. Csak egyre rosszabb lett. Astoria és Draco egyre közelebb kerültek egymáshoz. Draconak szinte már mindig a lánnyal kellett lógnia és így nagyon is látszódott, hogy "együtt vannak". Igen, elvileg kijelentették nyilvánosan is, hogy ők már egy párt alkotnak. Kurva jó érzés volt ezt tudni. Persze nem történt még semmi csók, de ne is legyen. Max ölelés, de már attól is kivagyok. Oké, hogy esténként együtt vagyunk, de nekem ez kevés. Én nem erre vágyom. Én arra, hogy Draco tiszta szívéből szeressen. Tudom, hogy szeret, csak jó lenne, ha érezném is. Kezdem úgy érezni, hogy nem vagyok neki fontos, de bízom benne, hogy még mindig én vagyok neki a legfontosabb. Mert nekem igen. Ő a legfontosabb kincsem. Nem akarom elveszíteni mégegyszer. Abba már tényleg belehalok. Vége lenne mindennek.

Szokásosan ismét Draconál kezdtem a napomat. Egyértelmű, hogy titokban, hiszen nem tudhatnak róla. Azt hazudtam, hogy Hermione szobájába költöztem, ami régen az enyém is volt és így legalább azt hiszik, hogy ott lakom egyedül és nincs ebből probléma. Dracoval már sokszor csináltuk, hogy este titokban átmegyünk egymáshoz, szóval ez nem újdonság. Eddig soha nem buktunk le és most sem történt meg. Szerintem, nem is fogunk. Már profik vagyunk ebben és senki nem fog róla tudni. Megoldunk mi mindent.

Dracoval szétváltunk, mintha nem is lettünk volna együtt és úgy mentünk be a nagyterembe. Még mindig borzasztó, hogy álcázni kell a kapcsolatunkat. Remélem, hamarosan újra nyilvános lesz.

Oda is mentem a Griffendél asztalához és leültem a többiekhez.

-Ilyen sokáig aludtál? - nevetett Ginny.

Nem, csak Draconál aludtam. Gondoltam, hogy furcsálják, hogy sose jövök le velük reggelizni, de mindegy is. Sokáig alszom.

-Igen. - nevettem el magam én is.

Végül a Mardekár asztala felé néztem és figyeltem Dracot. Természetesen most is Astoria mellé ült le és átkarolta a lányt. Jólvan, erre nem vagyok kíváncsi. Nem figyeltem tovább, mert csak mégjobban ideges leszek. Inkább jobb lesz, ha nem nézem őket. Jobban járok.

Figyeltem a többiekre, majd Ginny megbökte a vállamat.

-Mi az? - néztem rá.
-Még mindig zavar, ugye? - feltételezte.

Megint Dracoék felé néztem és Astoria a szőke vállára hajtotta fejét, ő pedig simogatta. Idáig tudtam nézni, mert gyorsan el is fordultam.

-Igen, kurvára. - vallottam be.
-Még mindig ajánlom, hogy beszéljetek erről. - tanácsolta Ginny. - Astoria nem veheti el tőled. A te szerelmed. Harcoljatok egymásért, mert a végén már késő lesz.

Én is ugyanígy gondolom, de Draco nem érti meg. Azt akarom, hogy harcoljon értem, de inkább vállalja a feladatot, minthogy kiálljon saját magáért. Meg kell tanulnia önállónak lenni. Az ő élete, vannak saját vágyai, gondolatai és érzései. Ideje kitárni őket. Lehet, hogy 19 évig nem merte felvállani, de eljött az ideje. Draconak felnőttként kell viselkednie. El kell válnia az apjától, hogy végre szabad legyen. Remélem, sikerülni fog neki. Segítek neki, hogy megerősödjön. Tudom, hogy menni fog. Egyszer minden megoldódik, szóval ez is meg fog.

-Tudom, de ez nem olyan könnyű. - közöltem egyhangúan. - Majd valami lesz.
-De hát mi történt? - kérdezte aggódva. - Szinte semmit nem is beszéltek és kerülitek egymást.

Mondjuk, ez annyira nem igaz, de Ginny nem tud róla. Ugyanúgy együtt vagyunk titokban, de lehet, hogy majd neki elmondom. Bízok benne és őt tényleg érdekli a kapcsolatunk, szóval ha úgy lesz, valamikor elmondom.

-Majd ha lesz hozzá energiám és kettesben leszünk, akkor majd beszélek róla. - ígértem meg.

Ginny bólintott és látszott az arcán, hogy mégjobban kíváncsi lett.