Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

7.44 A tükör titkai

Eltelt egy hét. Szerencsére sokkal jobban voltam és nem éreztem semmit. Talán csak annyit vettem észre magamon, hogy egy nagyon picit híztam. Persze még nem látszódott a hasamon semmi, hiszen csak nemrég lettem terhes. Kíváncsi leszek, hogy mikor fog növekedni. Egyértelmű, hogy lassan, de majd észre se fogom venni, hogy hogy el fog telni az idő. Tudom, hogy így lesz. Úgy el fog repülni az idő, hogy az tényleg bosszantó. Még fogalmam sincs, hogy mit fogok mondani, ha már nagyobb lesz a hasam. Talán az igazat. Fúú, abból mi lesz.. Még anyuék reakcióját is túl kell élnem. Ki fognak nyírni, ebbe biztos vagyok. Majd valahogy megoldom.

Viszont még mindig alig hiszem el, hogy megtörtént. Gyerekem lesz. És Draco az apja. Végre teljesült a legnagyobb vágyunk, ami közös is volt. Így teljesüljön minden vágyunk. Igazából ez csakis rajtunk múlott. Megtettük a lépést és abban a pillanatban mindketten akartuk. Gondolkodás nélkül. És valóra vált. Pár hónap és egy babát foghatok a karjaimban. Mostmár csak egy dologban reménykedtünk. Hogy egészséges legyen. A többi nem számít. Az se fontos, hogy mi lesz a neme. Igaz, hogy kislányt szeretnénk, de igazából, ha fiú lesz, mi ugyanúgy szeretni fogjuk. Most az a lényeg, hogy majd túléljem a szülést. Egyáltalán nem gondolok az orvosom szavaira, szóval én ezt durván kizártam. Semmi és senki nem veheti el a boldogságomat. Várandós vagyok és ezt nagyon komolyan is veszem. Nem vagyok már kicsi. Így talán felnőttebbnek is érzem magam. Egy igazi felnőtt nőnek. Ez tényleg jó érzéssel tölt el. Nagyon is.

Mielőtt összekészülődtem volna, odaálltam a tükörhöz és levettem a felsőmet, hogy megnézzem a hasamat. Valami már látszódott. Persze egyáltalán nem feltűnő, de éreztem, hogy ez már valami más. Ez egy új kezdet. Hamarosan már foghatom a pocakomat és érezhetem a kisangyal rúgásait. Alig várom már.

Végül felvettem az egyenruhát, összeszedtem magam és kimentem a szobából. Most a Griffendél klubhelyiségében voltam. Draco természetesen velem aludt. Nem is kérdés. Így beszéltük meg, hogy most maradjak itt és ő jön át hozzám. Néha váltjuk egymást. Viszont csodálatosak az esték vele. Draco most végképp velem akar lenni minden percben és csak a babánkról áradozik. Meg is értem. Én is ugyanígy vagyok vele. Csak a piciről beszélek neki és mindketten meg vagyunk bolondulva. Hát, ha teljesül a legcsodálatosabb vágyunk, akkor természetes, hogy be nem áll a szánk. Csakis ez lesz a téma, ebben biztos vagyok.

Útközben találkoztam Ginnyvel és mentünk együtt tovább a nagyterem felé.

-Miújság Dracoval? - kérdezte mosolyogva Ginny. - Megvagytok?

Hogy miújság? Terhes vagyok Dracotól és gyerekünk lesz, miért? Ám egyértelmű, hogy nem mondtam el. Még nem akarom senkinek elmondani, mert úgy érzem, hogy felesleges és abból baj lenne. Meg amúgy is, titokban vagyunk együtt. Nem is tudhatják, hogy még mindig egy pár vagyunk. Igaz, hogy Ginnynek elmondhatnám, de neki se akarom. Jobb lesz, ha csak én és Draco tud róla. Majd ha úgy van, akkor majd később elmondom.

-Tökéletesen megvagyunk. - feleltem boldogan. - Kihasználjuk a pillanatokat és próbálunk minél többet együtt lenni, amennyit csak tudunk. Végre boldogok vagyunk és nem is lehetnénk ennél boldogabbak. - mosolyogtam.

Ebben nagyon is igazam volt. Most aztán nagyon is boldogok vagyunk. Egy kis csoda fejlődik bennem. Egyértelmű, hogy ennél nagyobb boldogság nincs a világon. Talán, amikor összejöttünk Dracoval. Akkor azt a boldogságot éreztem. Most mégjobban érzem. Mázlista vagyok, de tényleg.

-De jó, ennek örülök! - mosolygott Ginny. - És mikor mondjátok el a nyilvánosságnak is?

Egy darabig töprengtem, de pontosan tudtam erre a választ. Ki is mondtam.

-Fogalmam sincs, viszont még egy darabig biztos nem. - vallottam be. - Draco is azt akarja és úgy gondolom, hogy már én is jó ötletnek tartom. Ez a korrekt. Legalább nem bukunk le. Majd ha úgy lesz, akkor bátrak leszünk és felvállaljuk.