Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

7.34 A szörnyű igazságok

Másnap reggel már egyedül keltem fel. Olyan érzésem volt, mintha a tegnapi nap tényleg csak egy álom lett volna. Pedig nem igaz. Draco tényleg itt volt velem és együtt aludtunk el. Konkrétan éreztem a testemen az érintése helyét és az illatát is, amiben rendesen úszott tőle az ágyam. Az ő csodálatos illatában. Még mindig alig hiszem el, de megtörtént. Azért örültem volna, ha úgy kelek fel, hogy egy édes fiú alszik velem, de igazából mindegy. Ígyis boldoggá tette az estémet. Várom ma is, hogy jöjjön. Remélem, mindennap így lesz és ebből majd hagyományt csinálnánk. Én lennék a legboldogabb.

Összeszedtem magam és felöltöztem. Ma lesz az első tanítási nap. Kíváncsi leszek az órákra. Mondjuk, nem lesz nagy változás, de az SVK-ra nagyon is kíváncsi vagyok. Bízom benne, hogy nem egy borzasztó tanár fog minket tanítani. Hiányolom Lupint. Ő volt a legjobb.

Felmentem a bejárati csarnokba és bementem a nagyterembe reggelizni. Már akartam indulni a Mardekár asztala felé, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy nincs is itt. Csak este volt itt. Olyan jó lenne, ha visszajönne a Roxfortba. Ha majd legközelebb találkozok vele, megpróbálom meggyőzni, hátha beleegyez. Mondjuk rajta nem múlik, csak a szüleit kell meggyőzni. Nem érdekel, akkor is rábeszélem Dracot, mert látni akarom őt és vele akarok lenni. Majd valahogy megoldjuk.

Miközben reggeliztem, Ginnyvel beszélgettem. Azt hiszem, hogy vele találtam meg a közös hangot. Olyan, mintha Hermit pótolná és vele beszélgetnék. Szerintem, így most a barátságunk sokkal erősebb lesz. Legalább lesz mégegy olyan barátnőm, mint Hermione.

-Miújság Harryvel? - mosolyodtam el.
-Igazából Dumbledore temetésén szakított velem. - vallotta be. - Azt mondta, hogy nem lehetünk együtt, mert félt engem és nem akarja, hogy bajom essen. Emlékszel te is, amikor másodikban Voldemort csaliként használt engem, ugye?
-Akkor éppen nem voltam magamnál, mert kővé voltam dervedve, de amúgy igen. - nevettem el magamat.

Jesszusom, milyen régen volt. Pedig mintha most történt volna. Emlékszem, amikor Hermivel együtt mindketten áldozatok lettünk és a baziliszkusz szemébe néztünk. Sose felejtem el, amikor megtudtam, hogy Draco meglátogatott engem. Istenem, ha belegondolok, mit érezhetett. Majdnem elvesztette a titkos szerelmét. Elvileg akkor kimondta az érzéseit. Hogy szeret. Utána változott meg minden. Utána harmadik évben ismertük meg jobban egymást és akkor jöttünk össze. Egyik legcsodálatosabb évem volt. Mondjuk, az összes, de az a randi felejthetetlen emlék marad. Az a kérdés megváltoztatta az életemet. Egy örök életre.

-És hát ezért találja veszélyesnek, ha együtt lennénk. - folytatta Ginny. - Fél, hogy bánt engem, vagy megöl. Én vállalom a veszélyt, de Harry inkább elkapja egyedül a Nagyurat és nem nyugszik, amíg meg nem öli. Leginkább ezt szeretem a legjobban benne. - mosolyodott el.

Olyan aranyos volt a vallomása. Harry és Ginny tényleg egy összeillő pár. Szerintem, ha Harryék visszajönnek, biztosan újra együtt lesznek. Ahogy mi is Dracoval. Tudom, hogy így lesz.

-Ahh, ez nagyon aranyos. - mosolyogtam. - De amúgy még az esküvőn se beszéltetek?

Ginny nyomban elpirult.

-Jó, titokban azért elcsattant egy csók. - mosolygott.
-Helyes, helyes. - vigyorogtam.
-És veled miújs? - érdeklődött. - Malfoy?

A szívem azonnal gyorsabban vert és a gyomrom összeugrott. Legszívesebben elmondanék neki mindent, de úgy gondolom, hogy ez legyen inkább az én dolgom. Nem akarok bajt, hogy itt volt, szóval csendben maradok.

-Semmi, igazából Dumbledore halála óta nem láttam. - vallottam be komolyan, ami hát nem volt annyira igaz. - Nem is jelentkezett, de remélem, azért jól van.