Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

7.48 Merengő II.

Jól hamar eltelt az idő. Beesteledett. Már mentem le vacsorázni, mivel hamarosan takarodó lesz. Már vártam, mivel lehet, hogy izgalmas estének nézek elébe. Még fogalmam sincs, hogy hogy fel fogok-e menni az irodába. Ez attól függ, hogy mennyire fáradt leszek és Dracoval mit fogunk csinálni. Az biztos, hogy folytatni fogjuk, amit sajnos abba kellett hagynunk. Ez nem is kérdés. Már vártam, hogy újra együtt legyünk. Viszont nem tudom, hogy hogy csináljam.. Lehet, hogy meg kéne várnom, miután Draco elalszik? Lehetséges. Utána majd lassan kiosonok és felmegyek. Úgy lesz a legjobb. Legalább Draconak se kell magyarázkodnom. Utána majd úgyis elmondok neki mindent. Kíváncsi leszek majd a véleményére. Meg persze én is arra, hogy mi lesz ez az emlék és kié lesz. Hamarosan kiderül.

Miközben vacsiztam, Draco már távolról figyelt engem és mosolygott rám. Én is így tettem. Szerintem, mindketten ugyanarra gondoltunk. Már arra vártunk, hogy már az ágyban legyünk és érezhessük egymást. Persze nem úgy, de akkor is szükségem van rá minden egyes percben. Ahogy láttam, Draco is erre gondolt. Konkrétan felállt a helyéről és indulni készült. Én is pont ugyanerre gondoltam. Legyünk inkább hamarabb együtt. Így lesz a legjobb.

Én is felálltam a helyemről és mentem Draco után. Miután kiértünk a csarnokba, odaszaladtam hozzá, utolértem és megfogtam a kezét. Onnantól Draco már csak húzott magával és mentünk le a klubhelyiség felé. Mi nagyon is folytatni akartuk azt a pillanatot. Annyira beindította akkor az érzéseimet, hogy nincs is kérdés. Újra érezni akarom.

Be is mentünk a klubhelyiségbe, majd be Draco szobájába. Nyomban meg is történt a romantikus pillanat. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk. A szőke neki lökött az ajtónak, majd beindított a heves csókjaival. Azonnal viszonoztam és elkezdtünk vetkőzni. Draco lehúzta a taláromat, majd én is az övét. Természetesen nem fog megtörténni, de most ha nem lennék terhes, egyből megtörténne, amit mindketten pontosan tudtunk. Sajnos ilyen az élet. Most egy darabig nem érezhetem őt. Valahogy majd csak túlélem. Úgyis most a kicsi a legfontosabb. Semmi és senki más.

Levettük a nadrágot, majd le is ültünk az ágyra. Miközben hevesen csókolóztunk, elkezdtem gombolgatni az ingét és persze ő is. Miután kigomboltam, megvillant az izmos, szexi felsőteste. Még mindig oda vagyok érte. Egyszerűen tökéletes és kész. Nem tudok betelni vele. Mindig így fogom csodálni, az biztos.

Draco is kigombolta az ingemet és ő is megőrült a látványtól. Hát igen, ha már melltartóban lát, akkor őt elveszítettük. Legalább van bennünk közös. Mindketten megőrülünk egymástól. Ez tény és való.

Végül a szőke ledöntött az ágyra és rajtam feküdve folytattuk tovább. Miközben gyengéden érintettük egymást, Draco átdugta a nyelvét az ajkamba és sóhajtoztunk. Őszintén én most el tudnám viselni, hogy teljesen meztelenül feküdjünk itt és játszadozzunk egy kicsit. Imádom az olyan pillanatokat, amikor érezhetem őt úgy is. Na mindegy, majd egyszer olyan is lesz. Hamarosan újra érezhetjük egymást. Idők kérdése és biztosan.

Ajkaink eltávolodtak egymástól, majd lihegve egymásra néztük. Draco végigsimította a kezét a testemen, majd végig a combomon. Olyan jó érzés volt. Imádom, amikor ezt csinálja.

Viszont amit utána csinált, azt mégjobban imádom. Közelebb hajolt hozzám, így ajkainkat csak milliméterek választották el egymástól, majd a szőke gyengéden megérintette az arcomat és suttogva megszólalt.

-Felfoghatatlan, hogy mennyire csodálatos vagy! - suttogta az ajkamnak, mintha mesélt volna neki. - És annyira különleges vagy számomra, kicsi pöttöm, hogy azt elmondani nem lehet. Ezért is mindennél jobban szeretlek!