Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

6.27 Kalandos este

Másnap Draco már jobban volt. Még mindig látszódott rajta, hogy egyáltalán nincs jól, de én próbálom őt boldogítani. Este is egymás karjaiban aludtunk el és Draconak nagyon jól esett. Tényleg azon vagyok, hogy sokat mosolyogjon. Mostmár biztos, hogy apjával nem fog kibékülni, de legalább megpróbálta. Viszont én se tudtam még feldolgozni a fiú feladatát.. Meg kell, hogy öljön engem.. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyenre fogják őt rákényszeríteni és ez történik a kapcsolatunkba. Igazából próbálom kizárni a dolgot és nem rá gondolni. Attól sokkal jobb lesz.

Szerencsére hétvége volt. Most aztán végképp együtt lehetek Dracoval egész nap és gondolkodtam, hogy lehet, hogy meg kéne őt lepnem valamivel. Valamit csinálnunk kéne a mai nap folyamán. Akár délután felé, vagy felőlem este is, csak a lényeg, hogy valamivel boldoggá tegyem. Na majd még ma kitalálom.

Miután végeztünk a reggelizéssel, Dracoval sétáltunk kézenfogva a folyosón, mert egyszerűen nem volt jobb dolgunk. Közben a fiúra néztem és láttam rajta, hogy gondolkodott valamin. És sajnos a boldog, mosolygós énje fokozatosan tűnik el. Már ritkán mosolyog, állandóan komoly és csendes. Nem szól senkihez, már a haverjaival is keveset lóg és látszik rajta, hogy mélyponton van. Rossz volt látni.

-Min gondolkozol, babám? - kérdeztem meg végül.
-Csak azon, hogy lehet, hogy ma felmegyek a szekrényhez és folytatom a javítást. - vallotta be. - Muszáj kicsit összeszedni magam és sietni vele, mert már a Nagyúr is figyelmeztetett, szóval kénytelen leszek felmenni, nincs más megoldás.

Ezt nem hiszem el.. Most akartam csinálni vele valamit és boldogítani, erre megint a szekrény..

-De ne már, szívem.. - szomorodtam el. - Veled szerettem volna lenni.. Biztos, hogy most nagyon sürgős? Tudod jól, hogy nem szeretem, ha odamész..
-Ali, gondolhatod, hogy nem önszántamból megyek oda és azért, mert most kedvem van hozzá. - szólt komolyan. - Egyszerűen csak nem akarok meghalni.

Teljesen megértem az érzéseit, de baszki, akkor se csinálhatja ezt magával.. Viszont innen kezdődnek már a bajok, ha legfőképpen a túlélés miatt teszi meg. Eléggé durva és borzasztó.

-Persze, érthető, csak szomorú, hogy már ezért is megteszed. - mondtam ki halkan.
-Hát igen, de már megszoktam, hogy mindig én kapom ezt. Konkrétan a legrosszabb életet.
-Draco, ez nem így van! - állítottam meg és mélyen a szemébe néztem. - Egyáltalán nem rossz az életed! Gondolj, csak bele, itt van veled a szerelmed, aki totál beléd van esve és nagyon-nagyon szeret!

Draco nyomban elmosolyodott.

-Kell ennél több? - mosolyodtam el én is. - Igen, lehet, hogy rossz gyerekkorod volt és most is rossz dolgok történnek veled, de én az életed hátralevő részét boldoggá teszem! És ezt száz százalékosan megígérhetem!
-De szeretlek, pöttöm! - húzott magához és megcsókolt.

Boldogan viszonoztam és ez szívből jött. Ez a célom és ezt tartom is.

-Én is, maci! - mosolyogtam és adtam még egy csókot.
-Na akkor szerintem megyek is, de majd sietek. - mondta végül.
-Jólvan! - bólintottam. - Viszont vigyázz, nehogy észrevegyenek! - figyelmeztettem.
-Nyugi, vigyázok és nem fognak észrevenni. - nyugtatott meg és elindult a hetedik emelet felé.

Én és elindultam felfelé és a Griffendél-torony felé vettem az irányt. Gondoltam, hogy addig beszélgetek Harryékkel. Most mi mást csinálhatnék? Csak remélem, Harry nem jött rá, hogy Draco és Piton nem voltak itt tegnap. Mondjuk, arról már tudnék, szóval csak nem.

Bementem a klubhelyiségbe és megláttam Harryt és Hermionét, akik a kanapén ültek.

-Ali, szia! - köszönt nyomban Hermione. - Miújság? Ülj ide hozzánk!
-Semmi különös, igazából társaságra vágytam! - vallottam be, miközben leültem hozzájuk. - És veletek?
-Velünk is! - mosolygott a lány.