Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

6.24 Igazi boldogság

[Enyhén +18]

El is indultam a meccshez. Eddig még soha nem vártam ennyire. Most van az a pillanat, hogy száz százalékosan Dracoval kell, hogy legyek. Nem engedhetem, hogy egy percig is elbizonytalanodjon. Most kell tényleg elhinnie, hogy sikerülni fog és nyerni fog. Van egy Tűzvillámja és a legjobb fogó a csapatban. Mi kell még? Egyszerűen nem tud hibázni. El kapja azt a cikeszt és Harry csak lesni fog. Tudom, köcsög vagyok, de a barátomért bármit.

Viszont mielőtt még bárhová is mentem volna, fontos dologért kellett lemennem a klubhelyiségbe. Még mindig nem érdekelt, hogy Piton mit tiltott meg. A medálom nélkül sehova nem megyek. Az hoz szerencsét. Ott fogom szorongatni és közben folyamatosan szurkolni fogok Draconak. Most nyíltan felvállalom. Minek titkolózzak? Mindenki tudja, hogy a mardekáros fiú a mindenem, szóval nem is tudom titkolni. Nem is akarom. Én leszek az első, aki a nyakába ugrik és szétpuszilgatja. Remélem, Draco is tisztában van ezzel. Hiába lesz neki kínos, akkor is boldogan megteszem. Én leszek a legbüszkébb.

Le is mentem a klubhelyiségbe és szerencsére nem volt ott Piton. Akkor se érdekelt volna, hogy ha itt lett volna. Akkor is lejövök a medálomért.

Bementem a szobánkba és kihúztam a fiókot. Ott is volt a medálom. Arra várt, hogy felvegyem. Boldogan megpusziltam és bekapcsoltam hátul a nyakamnál. Ott pompázott rajtam a sötétzöld szív alakú medál. Soha nem fogok elválni tőle. Egyszer megtettem, de soha többet.

Gyorsan felkaptam magamra a fekete kabátomat, a griffendéles sálamat és mentem fel a bejárati csarnokba. Összefutottam Hermivel, aki oda is jött hozzám.

-Na szia, Ali! - ölelt át. - Szóval hallgatom!

Kérdőn néztem rá, hogy mégis miről akar hallani.

-Öhm, mit? - furcsáltam, miközben elindultunk kifelé az udvarra.
-Hogy mégis hol voltál újévkor. - komolyodott el. - Azt mondtad, elmondod. Gondolom, Malfoyjal, de hol voltatok?

Óh, de jó.. El is feledkeztem erről. Még magyarázkodnom kell Herminek is. Ugyanazt fogom mondani, mint Pitonnak. Ha megtudná, hogy valójában hol voltunk, biztosan megölne. Mondjuk, ha tudná, akkor se érdekelne. Csodálatos pillanatokat szereztünk és nagyon jól éreztük magunkat. Egy percig se bántam meg, hogy elmentünk. Ezért jó, ha egyfolytában ötletelek. Sose tudok leállni velük.

-Hát igazából kitaláltuk, hogy menjünk el Londonba. - vallottam be, ami nem is volt igaz. - Nem voltak otthon anyuék és gondoltuk, hogy menjünk haza, mert Draco már kíváncsi volt, hogy hol lakom.

Magamban nagyokat nevettem. Draco már háromszor volt nálam. Eléggé vicces volt, hogy ezt hazudom. Draco már keni-vágja a helyet.

-Ez most komoly? - döbbent le. - És mivel mentetek?
-Seprűvel. - mondtam ki halál nyugodtan.
-Úristen, Ali! - akadt ki, amire számítottam. - És ha megláttak volna? Harryék is lebuktak, emlékezz vissza!

De jó, hogy ő is ezzel példáz, mint Piton. Élmény hallgatni.

-Miért nem mentetek akkor vonattal haza, amikor mindenki? - furcsálta. - Sokkal könnyebb lett volna. És amúgy hihetetlen, hogy Malfoy hazament veled. Be nem tenné a lábát egy mugliházba.
-Mégis megtette. - mosolyodtam el.

Hálás is vagyok érte, hogy értem megtette. Innen látszik, hogy Draco mégse olyan rossz ember, mint amilyennek látszik és hiszik. Sose fogják bevallani, pedig igaz.

-De kérlek, legközelebb ne csináljatok ilyet! - kérte komolyan. - Nem is lehetett volna elmenni a Roxfort területéről.
-Kit érdekelnek a hülye szabályok? - mondtam ki magamban.