6.19 A felejthetetlen randi

1.1K 38 2
                                    

[+18]

Miután kisétáltuk magunkat elég rendesen, most jöhetett csak az izgalmas része. Hazajutni. Őszintén, fogalmam sem volt, hogy anyuék otthon vannak-e, vagy egyáltalán hol is lennének. Egy biztos. Draconak egy újdonságot szeretnék mutatni, amit ő még soha életében nem tapasztalt. Alig várom, hogy elmondjam neki, mit találtam ki.

Természetesen tudtam, hogy most hova kell menni, hogy azt a bizonyos dolgot megtaláljam. Emlékszem, anyuék mit mondtak azzal kapcsolatosan, szóval most ahhoz a helyhez tartott az utunk.

-Elárulnád végre, hova megyünk? - kérdezte Draco már nem tudom, hányadjára.

Nem mondtam neki semmit, csak annyit, hogy még nem haza megyünk. Azóta folyamatosan kérdezgetett. Túl kíváncsi volt.

-Nyugi, mindjárt megtudod. - nyugtattam meg, de Dracot ebben a pillanatban elég nehéz volt.
-Hihetetlen, hogy nem mondod el. - értetlenkedett. - És még én titkolózok.

Hát igen, most eléggé titokzatos vagyok. Úgyis mindjárt megtudja, mert hamarosan odaérünk.

Már felismertem a környéket és én csak mentem előre, Draco pedig követett. Nem is volt annyira messze a parktól. Szerintem, már öt perce sétálunk és mindjárt ott is leszünk. Viszont izgulni fogok, hogy Draco mit fog szólni az ötlethez. Kicsit tartok attól, hogy visszautasító lesz, de reménykedjünk benne, hogy nem annyira lesz az.

-Na itt vagyunk már az utcában, szóval tényleg mindjárt megtudod. - mondtam ki izgatottan és én már láttam távolról, amit látni kell. Persze, Draco nem tudta, mire gondolok, de én már azonnal kiszúrtam az áldozatot. Egyre izgalmasabb.

Egyre közelebb kerültünk hozzá, de a szőke még mindig nem figyelte a lényeget. Eléggé figyelmetlen, pedig ott volt az orra előtt. Bár ismeretlen neki ez a mugli világ és azért nem is figyel a dologra, de mindjárt úgyis kénytelen lesz.

Oda is értünk a házhoz és mosolyogva ránéztem Dracora.

-Hát megérkeztünk. - jelentettem ki. - Tudod már, mit fogunk csinálni?

Draco a házat nézte és kérdőn rám nézett.

-Beszökünk? - ötletelt.

Najó, ez bolond. Nem bírtam ki, felnevettem.

-Micsoda? Dehogyis. - nevettem. - És amúgy is, nem ismeretlen helyen vagyunk, szóval nem idegenek laknak bent.
-Akkor meg miért vagyunk itt? - kérdezte értetlenül. - Nem értem.
-Nézz hátra! - szóltam izgatottan, majd a szőke hátranézett.

Azt hiszem, rájött, mit tervezek.

-Mi? Na ne.. - döbbent le.
-Bizony! - mondtam ki végre tervemet. - Megyünk kocsikázni.

Szóval ezt terveztem. Meg akarom mutatni Draconak, hogy milyen érzés egy mugli autóban ülni és hogy hogyan vezetek. Tudtam, hogy nem fog tőle elájulni, de teszek érte, hogy elengedje magát és azt az időt mókázással töltsük. Ha már van jogsim, akkor hadd vigyem már el a barátomat egy körre. Nem maradhat ki a sorból.

-Ali, figyelj, bármit megteszek érted, tudod jól, de én egy ilyen mugli eszközbe be nem teszem a lábam.

Ahj, muszáj meggyőznöm. Ugyanezt a hisztit eljátszotta, amikor nem akart Londonba menni. Baszki, most meg már harmadjára vagyunk itt. Szóval nem fog hisztizni, mert akkor is meggyőzöm.

-Kérlek, kicsim, csak addig gondoltam, hogy elmegyünk hazáig és ennyi. - próbáltam rábeszélni. - Annyira megmutatnám neked, hogy hogy tudok vezetni és hidd el, hogy izgalmas lesz. Én is mindig felültem a hátad mögé, pedig eléggé tériszonyos vagyok, mégse hisztiztem, mert meggyőztél. Most fordítva van és igazából csak kocsival megyünk haza, semmi olyan nagy dolog nem fog történni. Együtt leszünk és az a lényeg. - mosolyodtam el. - Légyszi tedd meg értem! Esküszöm, többet nem foglak ezzel idegesíteni, csak egyszer ülj be mellém! Boldoggá tenne, hogy ott ülnél mellettem és sokkal nagyobb biztonságban érezném magam. - erre Draco már jobban felfigyelt és azt hiszem, jó út felé haladok. - Légyszi... Bármit megteszek érte.

Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)حيث تعيش القصص. اكتشف الآن