Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

7.52 Szökjünk meg!

Eltelt egy hét. Még mindig Dracora várok kitartóan. Mondjuk, már eléggé kivoltam lelkileg. Egyszerűen már nem bírom nélküle.. Ha nincs itt velem, bekattanok. Nem szólok senkihez, befordulok és depizem. Konkrétan ugyanez történik. Elment a boldogságom. Csakis az boldogít, hogy a kislányom jól van és egyre jobban kerekedik a pocakom. Belenéztem a tükörbe és hát igen.. Egy terhes nőt látok magam előtt. A hasamat már nem nagyon tudom eltűntetni, akkor is, ha nem óriási. Kilátszik már a ruhából, hogy kerek és nagyobb. Viszont szerencsére eddig senki nem kérdezett rá. Ezért jók a bő, hosszított pulcsik. Eltakarják a pocakomat. Bárcsak, ne kelljen.. Mindegy, nem ezen múlik. Jól van a kicsi és csakis ez számít.

Viszont az is mindig eszembe jut, hogy Draco hol lehet és mit csinál. Biztos otthon van. De mi van, ha baja esett és nem is tudok róla? Ugyan már.. Miért is bántanák őt? Hiszen ő "rosszfiú" és halálfaló. Biztos jól van. Csak jó lenne, ha írna valamit.. Legalább egy kicsit lenyugodnék, hogy jól van és minden okés. Gondolom, nem tud írni, én pedig nem akarok írni, nehogy lebukjunk. Mondjuk, jó lenne, de inkább nem akarok belőle bajt. Majd jelentkezik, amikor tud.

Szokásosan lementem a nagyterembe reggelizni és a többiek észrevették rajtam, hogy nincs valami jó kedvem.

-Mi a baj, Ali? - kérdezte aggódva Ginny. - Minden okés?

Próbáltam elmosolyodni és úgy bólogatni, mintha minden rendben lenne. Pedig marhára nem volt. Én csak a szerelmemet szeretném visszakapni.. Ennyi a nagy vágyam..

-Persze, minden okés.. - erőltettem meg magamon egy mosolyt.
-Biztos? - furcsálta Seamus. - Napok óta nem nézel ki valami túl jól. Történt valami?

Végül hazudnom kellett valamit. Legalább ezt elhiszik.

-Jó, igazából még mindig a szüleim.. - vallottam be.

Elmeséltem nekik, hogy mi történt, így foghattam erre. Mondjuk, igazat mondtam. Még mindig nem dolgoztam fel, hogy ezt tettem velük. Fogalmam sincs, hogy mi lehet velük most, hogy nem is emlékeznek ránk. Remélem, jól vannak.. Viszont a húgom azóta is haragszik rám és nem nagyon szól hozzám, ha látjuk egymást. Fantasztikus, mondhatom.

-Jajj, Ali, el is hiszem.. - szomorodott el Dean. - Borzasztó lehetett.
-Hát igen.. - bólogattam egyet értve. - Az volt.

Tényleg az volt, viszont most Draco sokkal jobban érdekelt. Hiányzik a közelsége és a csókjai.. Szükségem van rájuk.. Főleg a pocak puszilgatásaira.. Arra pláne.

-Nézzétek! - mutatott az ablakok felé Seamus.

Odanéztünk és egy bagoly repült be. Kivételesen most nem egy újság csomagot hozott. Egy levél volt a csőrében. Kíváncsian figyeltük, hogy kinek lesz az a levél. Végül kiderül, hogy kinek hozta. Rám esett a választása. Úristen, tuti Draco írt. Istenem, végre írt! Annyira boldog voltam. Természetesen csak belül, hogy senki ne lássa. Most ezzel boldoggá tett nagyon is. Legalább nem fogok annyira izgulni érte. Tudom, hogy jól van és írt. Legjobb dolog a napban.

A bagoly odaadta nekem a levelet, én pedig elvettem. Az elejére csak ennyi volt ráírva:

Csak akkor olvasd el, ha egyedül vagy!

Milyen okos. Draco erre is gondolt. Biztos sok szerelmes írás lesz benne és persze a babánkról is pár kedves szó. Hát igen, ez csakis ránk tartozik.

Mindenki kíváncsian nézett rám és a levélre.

-Jujj, Ali, ki küldhette? - érdeklődött Dean.
-Nyisd ki! - tanácsolta Seamus.

Egyből ráztam a fejem. Nem nem. Ez magánügy. Ez csak az én és Draco tulajdona.

-Bocsi, de nem fogom. - jelentettem ki. - Csak akkor nézhetem meg, amikor egyedül vagyok. Úgyhogy csak rám tartozik.