Maradj velem! (Draco Malfoy FF.)

7.47 Merengő I.

Beköszöntött a tavasz. Szeretem ezt az évszakot. A változás időszaka és jönnek a szép idők. Természetesen ilyenkor imádok kimenni az udvarra, mert legalább sokkal melegebb lesz. Legjobb, amikor Dracoval elmegyünk a közös padunkhoz, vagy éppen sétálgatunk. Már várom, hogy megtörténjen. Olyan jókat szoktunk közbe beszélgetni. Remélem, majd idén is így lesz.

Viszont már hivatalosan is négy hónapos vagyok. Hamarosan megtudhatom a picur nemét. Úgy gondoltam, hogy majd a szünetben megyek el Londonba, azaz röntgenre. Hátha akkor már meg fogják tudni mondani, hogy fiú lesz, vagy lány. Igazából most nem az a fontos, hanem, hogy egészséges legyen. Az számít a legjobban.

Már egészen megszoktam a pocakomat. Szerencsére nem volt óriás pocakom, aminek persze örültem. Kis kicsi kerek hasam volt, de azért már rendesen látszódott, hogy babát várok. Remélem, hogy nem lesz még ennél is nagyobb. Nekem tökéletes így. Maximum még kerekedhet, de a méret az maradhat. Ígyis bő ruhákat hordok, hogy ne vegyék észre. Szerencsére a Dracos pulcsik mindig segítenek ezen a problémán. Megoldottam, az a lényeg.

Viszont egy dolog eszembe jutott, ami már régóta érdekel. Az a bizonyos fiola, amit még Dumbledore adott nekem. Azt mondta, hogy akkor használjam, amikor szükségem lesz rá. De sajnos van egy probléma. Fogalmam sincs, hogy mi ez és mikor használjam. Nem volt alkalmam megkérdezni és már sajnos nem is tudom. Pedig jó lett volna tudni.. Sebaj, engem ez most érdekel. Lehet, hogy nagyon fontos dolog és nem is tudok róla. Úgy gondoltam, hogy McGalagony-tól fogom megkérdezni, mivel ő áll a legközelebb a szívemhez és természetesen ő ismerte leginkább Dumbledore-t. Hátha tudja, hogy mi lehet az üvegben. Azóta se jöttem rá, szóval már jó lenne tudni. Ma óra után odamegyek és rákérdezek. Derüljön ki az igazság.

El is raktam a fiolát a talárom zsebébe, majd lementem reggelizni. Szokásosan csak kis falatkákat ettem. Kifejezetten az almára kattantam rá. Nem is csodálom. Az apjára ütött a gyerek, már most. Draco is imádja az almát. Úgy tűnik, hogy már a pici is ezt kívánja és szeretni fogja. Ilyen ez az időszak. Kívánom és ennyi.

Közben megnéztem az órarendemet és láttam, hogy lesz egy lyukas órám. Hála a Merlinnek. Elég sűrűn vannak lyukas óráim, aminek eléggé örülök. Legalább addig el leszek és pihenhetek. Mondjuk, most elég sok tanulnivaló van, szóval lehet, hogy tanulni fogok a könyvtárban. Majd meglátjuk.

Természetesen nem bírtam ki, hogy ne nézzek a mardekárosok felé. Egyértelmű, hogy a szerelmemet csodáltam. Annyira tökéletes, hogy még mindig megbolondul tőle a szívem. Ha fiunk lesz, tuti ugyanilyen jóképű szívtipró lesz, mint az apja. Oda lesznek érte a lányok, az biztos.

Már egy ideje figyeltem a szőkeséget, amikor felénk nézett, felállt a helyéről és a csatlósaival együtt az asztalunk felé sétált. Istenem, az álomvilágba repít.. Nem hiába a szívem választottja és a születendő gyermekem apja. Ha már megjelenik, én már kész vagyok és megőrülök. Örökké az álmaim szerelme marad.

A többiek is észrevették, hogy Dracoék közelednek, de nekik egy kicsit más volt a véleményük. Eléggé más.

-Jesszusom, Malfoy meg minek jön ide? - figyelte őket undorodva Seamus.
-Nem tudom, de ha beszól valamit, én esküszöm kinyírom! - felelte unottan Dean.
-Pedig szerintem az lesz. - vallotta be Ginny, majd óvatosan felém nézett.

Vállat vontam, mert nem tehettem róla. Sajnos ezt az oldalát nem tudom megváltoztatni. Ő ilyen és sajnos el kell fogadni. Akit nem bír, annak beszól. Hát mégiscsak Malfoyból van. Csak reménykedek, hogy a kicsi ezt nem fogja átvenni. Nem fogom hagyni, abba biztos leszek.

Draco oda is jött hozzánk és a szokásos, pimasz gonosz mosollyal nézett ránk.

-Sziasztok, semmirekellők! - köszönt kedvesen.