Azahriah egypercesek

Lonely

-Fanni jössz már?- a lány hátradobta hosszú szőke haját, majd megvetően végigmérte a kint álló társaságot.

-Persze, édes.-dobott egy puszit Márknak, majd tipegve a fiú mellé lépett és határozottan belekarolt, ezzel is mutatva hol a helye. Senki sem vette észre, hogy ez a kis műsor konkrétan valakinek szól. Senki, kivéve Desht.

-Ati, téged ez nem zavar?-fordult legjobb barátja felé, aki látszólak halál nyugodtan tekert egy füves cigit a suli hátsó udvarán, kedden.

-Mi nem zavar?- próbálta a nemtörődöm stílust adni, de a keze megremegett, mikor a zöld növényt morzsolta a papírba.

-Ne nézzél már hülyének.-csapta tarkón őt Desh, majd a még mindig hangosan vihogó társaság felé nézett. Fanni teljesen olyan volt mint egy barbie baba. Rózsaszín hosszú műkörmök, fekete magassarkú, feszülős ruha, csilli-villi napszemüveg. Tökéletes test, nagy kék szemek, üres fej.

Látszólag. De Ati tudta, hogy ez csak álca. Tudta, hogyha Márk és a sleppje eltűnik, Fanni ledobja a magassarkút, átmászik a kerítésen, hogy aztán az egész éjjelt Atival töltse. Ez tartotta benne a lelket. Ezért nem borult ki. De a cérna napról napra vékonyabb lett, hiába próbálta tagadni, vagy nem törődni vele.

-Nem fárasztó?-sóhajtotta Desh gondterhelten.

-Micsoda?

-Hogy az az ember vagy akit sosem fog szeretni.

-Fogalmam sincs miről beszélsz.

-Hazudj csak magadnak.-mondta halkan a fiú, majd minden további szó nélkül felpattant és bement az épületbe.

Ati sóhajtva felállt, hogy kövesse, ám hirtelen megpittyent a telefonja.

Fanni: van még anyag?
Ati: milyen anyag?
Fanni: valami erős. Nem fű.
Ati: Fanni... rossz ötlet.
Fanni: a dílerem vagy nem az apám. És van pénzem.
Ati: kokó?
Fanni: tökéletes.
Ati: este, nálam, a szokott időben.
Fanni: köszönöm. Szeretlek.

Az utolsó szó, szinte beleégett Ati agyába, miközben azt figyelte, hogy Márk Fanni szoknyájában matat, a lány pedig hátravetett fejjel nevet, és próbálja eltolni a kezét.

-Dehogy szeretsz.-suttogta Ati magának, majd elindult, hogy megszerezze a lány adagját. Már régen nem dílerkedett, csak Fanninak. Ekkor újjabb üzenetet kapott a lánytól.

Fanni: nem bírom ki estig. Látni akarlak.

Attila szíve akarva akaratlanul is megdobbant. Mióta vágyott rá, hogy elvigye őt egy igazi randira... Senki sem tudta, hogy ismerik egymást, azt meg végkép nem, hogy ez a különös kapcsolat átalakult valami sokkal többé.

Ati úgy ismerte a lányt mint ahogy senki más. Vele Fanni az igazi arcát adta, és nem volt rajta az a kibaszott maszk amit a hétköznapokban előszeretettel alkalmaz. Hihetetlen, hogy ennyire megtudja mágát játszani.

Ati megrázta a fejét. Ez nem mehet így tovább. Sosem fognak egyről a kettőre haladni, ha Fanni ezt csinálja. Bezárkózva egy kis szobába, állandóan betépve...

Szerette a lányt. Persze hogy szerette. De magát is. A hónapokig tartó titkolózás egyszerűen kettészakította a szívét.

El kell őt engednie. És ha Fanni is így érez iránta visszatalál hozzá.

-Tűnj el a fejemből, basszus.-motyogta megtörve. Ki kellett őt zárnia. Tűnjön el az ágyából, tűnjön el az életéből. Ez így lehetetlen. Tudta, hogy ez a döntés lesz a legsötétebb órái kezdete, de nem érdekelte.

Ati: mindig azt mondod nekem: tekerjünk egy spanglit és szálljunk el. De Fanni senki se tud rólunk. És belefáradtam az az ember lenni akit sosem szerettél igazán. De várok rád. Az igazi Fannira. Döntsd el mit szeretnél. Ha ma eljössz hozzám, akkor tudni fogom, hogy tényleg számítok neked. De befejeztük ezt a betépős kapcsolatot.

Persze Fanni erre már nem válaszolt. Ati már rég elhagyta az iskola területét, miközben a lány meredtem bámulta a mobilját.

Nem. Ez nem lehet igaz. Az ő Atillája sosem kényszerítené bele ilyen helyzetbe. Ez valami tévedés lesz. Ránezett Márkra. A "tökéletes" pasijára aki csak a látszat kedvéért van vele.

De Fanninak fontos volt a látszat. Ez tartotta életben. Nem lehet egy drogos lecsúszott ember barátnője. Nem állíthat haza egy olyan fiúval akitől fél éve drogot vesz. Neki csak az számított, hogy mit gondolnak mások.

Szerette Atit, szerette azt az embert aki mellette lehetett. Előtte nem kellett tennie a szépet. Előtte tényleg az lehetett aki lenni akart: egy elveszett lány, aki a drogokban és egy furcsa fiúban találja meg a menekülőutat.
De amit Ati kért az lehetetlen.

Soha többé nem ment el hozzá.