Anna és Attila 2. Rész

439 20 5
                                    

Filter-Azahriahról minden szépséghibával

Nos, kedves olvasó, a cím nem ámítás, bár én még mindig jobban örülnék neki, ha megtarthattam volna az eredetit. A Camouflage- arc a maszk mögött mélyinterjú azonban sajnos sosem fog elkészülni.
És hogy miért? Mert az interjúalanyom egy barom. Sajnálom, ha elszomorítottalak titeket. Minden álmom az volt, hogy egyszer én lehessek az, aki egy olyan beszélgetést rögzít a kedves művészúrral, ami szakmailag korrekt, megdöbbentő és elgondolkodtató.
A megdöbbentő részt azért kipipálhatjuk, persze egyáltalán nem jó értelemben. Minden munkám, minden kutatásom és minden igyekezetem ellenére én lettem a "nyomorult újságíró, akit 10 perc alatt le kell rázni".
Először is legyünk tisztában a helyzettel: nem vagyok nyomorult. Kitüntetéssel végeztem el az újságírói szakot, mellette pedig van egy reklám marketing diplomám is. Az egyetemen az újságunk főszerkesztője voltam, ha ez számít valamit. 3 éve dolgozom riporterként, és azóta több híres emberrel is készítettem már interjút. De nekem ez lett volna a nagy dobás. Mondhatni a fő művem. De elcsesztem. Pontosabban Baukó Attila cseszte nekem el, de iszonyatosan. Tudom, hogy sokan vártátok. Tudom, hogy nem erre számítottatok. Rajongóként én is nehezen nyelném le ha valaki, azt mondaná imádatom tárgyára, hogy egy seggfej. Pedig ez az igazság. Nem vagyok hajlandó olyan emberrel együtt dolgozni, aki azt a minimális tiszteletet sem adja meg nekem, hogy legalább úgy szid engem és a munkámat, hogy ne halljam. Nekem ez az életem. Mindenem az írás. A kutatás, a feltárás, a kérdezés. Attila ebbe tiport bele, de úgy, hogy azt nekem is fáj beismerni. Mert nem a személlyemmel volt baja. Egyáltalán nem ismer. Nem tudja miről írok. Kiknek írok. Ő egyszerűen csak nem akart interjút adni. (Pedig előre le volt egyeztetve) Persze, nem vagyok egy szőke, nagymellű lány, nem illegetem magam miniben és nem kap semmi extrát sem (ha érted) miután befejeztük a beszélgetést. Mégis, ez valahogy a szívügyemmé vált. Egy órát kértem az életéből, ami nekem szakmailag sokat jelentett , neki pedig csak válaszolnia kellett volna. De hát ilyen ez a popszakma. Mindig azt hittem, hogy vele egy olyan embert kapott az ország, aki más. Aki nem egy tipikus szépfiú. Aki ertékeli mások művészetét. Sok mindent szerettem volna tőle megtudni, sok mindent szerettem volna leírni. De pont eleget láttam. Beláttam a csillogás mögé. Láttam az igazi arcát. Ami pont olyan mint mindenkié. Romlott. Tiszteletlen. Megéri a siker, ha közben elfelejted ki is vagy? Ha közben olyan emberré válsz akit régen szemenköptél volna? Persze, nincs jogom ítélkezni. De véleményem azért van. És van tollam, papírom ( na jó laptopom) amin le is tudom írni. Csalódtam. Csalódtam mindenki hőn imádott Azahriahjában. Lehet, hogy nem számít. Senkit sem érdekel, hogy mit írok most ide. Az élet megy tovább. De ígértem nektek egy cikket, és én egyesekkel ellentétben nem szegem meg a szavam. Sosem fogok interjút készízeni Atillával. Minden igyekezetem ellenére rá kell ezt hagynom olyanokra akik kevésbé nyomorultak. Talán ez megfelel majd a művészurunk igényeinek.
Anna voltam, ne csüggedjetek, 2 hét múlva rádió interjúm lesz Deshhel.
Attila pedig minden megnyilvánulása és kikéremmagamnak beszéde ellenére sem szingli, szóval tessék egy kis exkluzív. Magas, szőke, tökéletes kirakatbarátnő. Az ő fejére biztos nem kell filter. Se maszk.
Ennyit tudok, ennyit hozok, köszönöm, hogy elolvastad.

Idegesen álltan Szintia irodájában. Amíg vártam, hogy a főnököm elolvassa az írásomat, úgy éreztem fogytam 3 kg-t.

-Ülj már le Anna, ne állj már ott olyan szerencsétlenül!- förmedt rám Tia, mire engedelmesen lehuppantam az asztala előtt álló székre.

Némán vártam, és magamban imádkoztam, hogy ne rúgjanak ki. A hónap interjúját ígértem. És helyette hoztam egy szar semmit, amiben leírom, hogy Azahriah bunkó. Mégis mit képzeltem?

-Figyi Anna... ez baromi erős. Őszinte. Mintha tükröt állítanál elé.
Ez teljesen rendben van. Mehet a jövő heti számba. Gratulálok.- mosolygott rám, mire boldogan kifújtam a levegőt.

Azahriah egypercesekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora