Azahriah egypercesek

Fighter

Ma is korábban érkeztem, mint ahogy az elmúlt egy hónapban minden reggel. Szeretem a reggeli csendet. Ilyenkor tudok csak koncentrálni. A sporttáskámat betettem a szekrényembe, majd nagyot húztam a vizespalackból, miközben elindultam a terembe. Sajnos nem én voltam az egyetlen, aki úgy döntött, hogy ilyen korán reggel jön edzeni.

-Miért nem lepdődok meg ezen?- hallottam Nimród hangját a hátamnál, mire csípőre tett kézzel feléfordultam.

-Én pedig miért nem lepődök meg azon, hogy kötekedsz?- morogtam rá reggeli köszöntő gyanánt. A helyet imádtam, de az embereket akik ide járnak már kevésbé.

Remélem rajta kívül nem ér más meglepetés. Bár amilyen szerencsétlen vagyok, tuti, hogy lesz ma itt még pár személy akit soha a büdös életben nem akarok látni. Igen, ez sajnos valószínű.

-Látom ma is bájos vagy.

-Látom ma se hagysz békén.

-Jézusom, Gigi, én csak próbálok veled beszélgetni.

-Tudod, ezt el is hinném, de ahhoz minimum kéne lenni legalább 1 agysejtednek. Na tünés. Nem csevegni járok ide.

-Hanem embereket reggelizni.-motyogta és kelletlenül elsétált a futópadokhoz. Ma nem vagyok túl jó hangulatban. Mondjuk máskor se, ha ilyen emberekről van szó.

-Helyes.- bólintottam, majd felvettem a boxkesztyűmet, és tiszta erőből elkezdtem ütni a zsákot.

-Idegbeteg.- mondta még oda messziről, mire csak megforgattam a szemem. Ha adnék ilyen embereknek a véleményére, minden nap sírva aludnék el. De én inkább azt szeretem, ha miattam alszanak el sírva.

Allig 5 perc telt el, mikor a folyosóról őrült nagy csattanás hallatszott. Egyből tudtam, hogy kik lesznek azok. Ezt a vihogást bárhol felismerem.

-Auch, ez már megin itt van.- lépett be Marics, és látszólag fájdalmas arccal pillantott rám.

-Mivan sztárbansztár?- mosolyogtam rá sunyin, ő pedig nevetve mellém lépett, és puszit nyomott a homlokamra.

-Rég láttalak.- mondta, de én már nem is rá figyeltem, hanem a belépő haverjaira.

-Ezeket minek hoztad?- fújtattam dühösen.

-Jézusom, Marics, ha tudtam volna, hogy itt lesz a bunkó unokatesód máshova veszek bérletet.- mondta Dani, miközben a 2 méterével jócskán felém magasodott.

Meg is ijedhettem volna tőle, de nem olyan fából faragtak.

-Tesó, menj már innen. Rontod a levegőt. Kösz.- toltam arrébb, majd megtörölve a gyöngyöző homlokomat, folytattam volna amit elkezdtem. A hangsúly a "volnán" van.

-Mit pattog ez nekem?- fordult Dani felháborodottan Maricshoz, én pedig kezdtem elveszteni a türelmem.

-Először is hallom mit beszélsz, másodszor meg nem vagyok kutya.

-Ugatást hallok?- tette a fülére a kezét, és csak ennyi kellett. Teljes erőmből sípcsonton rúgtam. Velem ne szórakozzon korán reggelre.

-Jesszusom, benned aztán van erő.- szorította össze a száját, mire halvány mosolyra húztam az ajkamat.

-Seggfej. Marics vidd már innen. Kérlek.- néztem az unokatestvéremre bociszemekkel.

Dani volt az az ember, akinek nem, hogy nem köszönnék, még le is köpném ha szembejönne velem az utcán. Beképzelt volt, arogáns és az egója már valahol az űrben járt. Borzasztóan kibírhatatlan.

-Hát itt meg mi folyik?- a fiú aki belépett, nem lehetett több 20 évesnél. Egyáltalán nem illett a terem izomagyai közé.

Más volt. Férfias arcán pár napos borosta, göndör, barna haja kuszán állt a fején, nagy barna szemeivel kérdőn nézett az irányunkba.

-Itt? Ez a kiscsaj azt kérte, hogy dugjam meg az öltözőben, nemet mondtam, erre belém rúgott.- mondta ki szemrebbenés nélkül Dani, mire elkerekedett a szám.

Nem tudom, hogy mi ma ez a bántalmazós nap, lehet, hogy csak ő hozza ki belőlem, de visszakézből akora arcast kapott tőlem, hogy még az én fülem is csengett utánna.

-Bazdmeg Gigi, kivered a fogam!- kapott az arcához, de láttam rajta, hogy mindjárt elkezd nevetni.

Sosem vallaná be, de valahol méllyen azért bírja, hogy ilyen vagyok vele és nem nyalom a seggét. Kár, hogy én gyűlölöm őt.

-Szia, Gigi vagyok, ők pedig a haverjaim: Mr. Kussolok és nem védelek meg- mutattam Maricsra- és Mr. Utolsó senkiházi seggfej.- mosolyogtam végül Danira angyalian, mire a fiú elnevette magát.

-Azt hittem, hogy őket Daninak és Petinek hívják, de így sokkal jobban tetszik.

-Ugye, hogy találó.- vigyorodtam el én is, majd kíváncsian vártam, hogy bemutatkozzon.

-Várj, te az a Gigi vagy?

-Attól függ, ki mondott és mit.- vágtam rá kapásból, és bevallom nem számítottam semmi jóra. Igazam is lett.

-"Kis hülye picsa, aki ha mégegyszer beugat nekem, lefejelem, bár lehet, nagyobbat üt mint én, de nem érdekel, nekem egy ilyen beképzelt, egoista, arogáns kislány ne pattogjon".- mondta a szemembe nézve, mire unottan Dani felé fordultam.

-Ilyenkor magadról beszélsz nőnemben?- kérdezten szemforgatva.

-Igaz ami igaz, ribi.- dobott felém egy csókot és még kacsintott is hozzá.

-Ja, meg azt is mondtad, hogy úgy megbasznád, hogy még a nevét is elfelejti.- tette hozzá Marics, mire mindenki kérdőn fordult felé.

-Hogy tessék?- pislogtam.

-Mi? Nem is.- motyogta Dani, az ablak felé fordítva a fejét. Ez nekem gyanús.

-HOGY MIT MONDTÁL TELLEGDY? -ordítottam el magam, és ott voltam, hogy nekimegyek. Leszedem a fejet. Ez egy állat.

-Jólvan jólvan. Shhhh. Nyugi.- mondta csitítóan, de nekem még mindig el volt borulva az agyam.

-Megöllek.

-És ha ezt mondtam?- nézett rám, és szemeiben valami egészen mást láttam, mint eddig.

-Rólam te nem beszélhetsz ilyeneket. Nincs jogod hozzá.

-Most mit vagy úgy oda? Nem mintha megtenném.

-Hallod Dani.- húnytam le a szemem, hogy össze tudjam szedni minden gondolatom.- 5 éve ismerlek, azóta folyamatosan alázol, beszólogatsz és szerintem meg is ütnél, ha nem félnél, hogy eltöröm az orrodat. Légyszives verj ki a fejedből minden szexuális gondolatot, ami velem kapcsolatos. Kb. örökre. -mondtan ki lassan, tagoltan, úgy, hogy felfogja azzal a mínuszos IQ-jával is.

-Mi is a neved?- fordultam a srác felé, aki bambán nézte a jelenetünket. Ki kell jutnom innen.

-Attila.- mondta kicsit ijedten, de én ezzel mit sem törődve megfogtam a karját, és elhúztam a kijárat felé.

-Kedves Attila, most meghívsz egy kávéra.- mondtam mérgesen, de közben a szívem majd kiugrott, mert ahelyett, hogy elrántotta volna a kezét, rákulcsolta az ujjait az enyémre.

-Most úgy teszek, mintha lenne más választásom, de amúgy igen Gigi, szívesen meghívlak egy kávéra.- mosolyodott el lassan, miközben kiléptünk az épületből.

Nem is sejtettem, hogy mekkora dráma lesz ebből. Azzal, hogy Marics kimondta azt a mondatot, minden megváltozott. Minden.