Azahriah egypercesek

Táncolj! 2.

-Mára ennyi gyerekek, holnap folytatjuk! És ne késsetek!- nézett André rám és Atira. Behúzott nyakkal hagytam el a próbatermet, majd elindultam Desshel és Atival a nyüzsgő belváros utcáin.

-Merre?- néztem Deshre mosolygva, enyhe utaló célzással.

-Megihatnánk valamit.- mondta somolyogva, majd mind a ketten Atira pillantottunk. Így, hogy nem akar mindenáron rám nyomulni, hamar megtaláltuk a közös hangot.

-Felőlem.- vonta meg a vállát Ati, majd el is indultunk egy közeli kávézó felé. Izgatottan léptem be Ati mögött az ajtón, majd el is indultunk egy közeli asztal felé, amikoris, Ati hirtelen megállt előttem. Lendületből nekiszaladtam, ő pedig meglepődve fordult meg, és kapott a derekam után, hogy el ne taknyoljak az asztalok között.

-Jól vagy?- nézett rám mosolyogva, mire nagyot nyelve bólintottam. Éppen kezdtem volna elveszi a gyönyörű barna szemeiben, mikor Desh megszólalt mögöttünk.

-El kell mennem.- mind a ketten megrökönyödve pillantottunk rá, Ati nagy kezeivel még mindig a derekamat fogta.

-Mert?- kérdeztük egyszerre, mire elnevettem magam.

-Valamit el kell intéznem. Bocsi skacok, sürgős.- mutatta a telefonját, amin a messenger volt megnyitva, de ilyen távolságból nem láttam, hogy kivel írt.

-Nemár.- motyogtam.

-Na sziasztok.- lépett ki az ajtón, mi pedig ott maradtunk, még mindig kínosan közel egymáshoz.

-Akkor...- köhintett Ati, majd ellépett mellőlem. Csalódottan vettem tudomásul, hogy elengedte a derekam.

-Akkor talán üljünk le.- mosolyodtam el kínosan, és leültem a hozzám legközelebb eső székre.

-Honnan ismered Desht?- kérdezte, miközben helyet foglalt velem szemben.

-Egy bulin találkoztunk.- mosolyodtam el.- Borzasztóan be voltunk rúgva, én pedig lenyomtam egy freestyle hip-hop mixet neki. Azonnal felkért, hogy legyek táncos a klippjében.

-El is hiszem. Kurva jól nyomod.- bólintott komolyan, mire csak megvontam a vállam. A tánc mindig is hozzátartozott az életemhez. Olyan volt nekem mint a levegővétel.

-És mióta vagytok együtt?- húzta fel a szemöldökét, nekem meg tátva maradt szám.

Aha. El is felejtettem, hogy még itt tartunk. Ez vicces lesz.

-Semmióta?- mondtam visszatartott nevetéssel.

-Tényleg? Érdekes.- mondta látszólag komolyan, mire nem bírtam tovább és elröhögtem magam.

-Szóval már tudtad.

-Szívem, egy percig sem hittem el, hogy jártok. Gyanús volt. Desh a legjobb haverom, nem egy random táncpróbán fogom megtudni, hogy mi a szitu.

-Akkor mire volt jó ez az egész?- fogtam a fejem. Ezek bolondok.

-Csak szívatni akartunk. És bejött.- kacsintott rám.

-Azt sem tudtad, hogy ki vagyok.- fújtam ki egy tincset az arcom elől, és beleittam a kávémba, amit időközben lerakott elém a pincérsrác.

-Ez nem teljesen igaz.- húzta el a száját, pont úgy, mint aki lebukott.

-Mi?- néztem rá értetlenül.

-Láttalak az instáján. Mesélt tólad. Szimpi voltál. Meg akartalak ismerni.

-Hát akkor kedves Attila, utt vagyok.- tártam szét a karom, látszólag halál nyugodtan, de belül majd meghaltam.

Kinyír ez az ember.

-Azt látom.- mért végig alaposan, szeme tele volt ígéretekkel.

~

-Nem mersz kérni még egyet!- nevettem rá, miközben lehajtottam a felesem. Órák óta együtt vagyunk. Szinte folyamatosan beszélgettünk, és éreztem, hogy kezdek belehabarodni. Fülig.

Vicces volt, kicsit introvert és nagyon inteligens.

Mikor felvetettem, hogy igyunk meg valamit, boldogan mondott igent, szóval jelenleg nem teljesen stabilan álltunk a pult mellett, egymással szemben.

-Nem, tényleg nem.- nevetett fel, majd megsimította a karomat. Beleremegett a testem az érintésébe.

-Szerintem mára nekem elég. Nem megyünk valahová?- kérdezte, rettenetesen közel hajolva hozzám, ajkai a fülemet súrolták.

Anyáám.

-Mehetünk.- suttogtam, és bár a piától kicsit bátrabbnak éreztem magam, ez a szituáció még mindig zavarba ejtő volt.

Nem tudtam hová megyünk, de bíztam benne. Megragadta a kezemet, majd behúzott egy közeli buszmegállóba. Miközben vártunk, átkarolta a derekamat, én meg a vállára hajtottam a fejem.

-Nagyon kedvellek.- moytogta a hajamba, mire lehúnyt szemmel elmosolyodtam.

Miután felszálltunk a buszra, az ölébe húzott, és nekitámasztotta a homlokát az enyémnek. A testemet átjárta az otthon érzése. Teljesen helyenvalónak tűnt minden. Mintha egész életemben rá vártam volna.

-Hova megyünk?- kérdeztem, mikor 10 perc múlva leszálltunk az egyik belvárosi megállóban.

-Hozzám.- kapta ki a kulcsait a zsebéből, én pedig kikerekedett szemmel követtem.

A lakóház csendes volt a késői órákban, így mind a ketten próbáltunk hangtalanul mozogni. Miközben kinyitotta az ajtót, és beléptem a lakásába, azon gondolkoztam, hogy ez csak egy álom lehet.

Ilyen csak a filmekben történik.

Leraktam a kabátomat a kanapéra, majd szinte időm se volt körülnézni a mellettem lévő hangszórból megszólalt, egy lassú, jazz szám.

Ati ledobta magát a kanapéra, majd csillogó szemekkel rám nézett.

-Táncolj nekem!- suttogta, nekem pedig megremegett a kezem.

-Gyerünk!- mondta halkan, hangja tele volt tűzzel.

Csináltam már ilyet máskor is. Bulikban nagyon sok fiú akadt rám így, főleg ha még egy rúd is érintett volt a dologban. Most még is ijedtem néztem Atira.

-Csak én vagyok. Ne félj. Szeretnélek látni.- mondta komolyan, én pedig lassan megálltam előtte, és a kezeimet a vállára raktam.

-Te akartad.- suttogtam, és valahonnan nagyon méllyről előkaptam az önbizalmamat.

A zene ritmusára hátat fordítottam neki, majd lassan legugoltam előtte. Hallottam, hogy élesen beszívja a levegőt, mire apró mosolyra húztam a számat.

Lassan, kínzóan lassan minden ruhát ledobtam magamról, közben pedig csak Atit néztem. Szemei elsötétedtek, nagyokat nyelt, én pedig egy szál csipkés alsóneműben álltam előtte.

-Gyere ide!- kapta el a karom, majd az ölébe húzva ajkait az ajkamra tapasztotta.