Azahriah egypercesek

Anna és Attila 3. Rész

Voltatok már buliban? Igen? Nos eddig én is azt hittem. De ez... mintha az ember érezné, hogy ez egy más világ. Egy elitebb. Bevallom szörnyen izgultam. Hisz maga a krém hívott meg. Magyaroszág legsikeresebb előadói, minden tinilány álmai. Igen, arról a buliról beszélek.

Manuel bíztatott, hogy ne görcsöljek rá. Ez nekik csak egy sima szombat.

Aha. Nekem ez annyira újdonság volt, hogy nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Idegesen fésültem ki a hajam a homlokomból, miközben Deshhel várunk a liftre.

-Jól nézel ki.- mért végig mosolyogva. Hálásan pillantottam felé, bár nem igazán tudtam, hogy ezt most komolyan gondolja, vagy csak meg akar nyugtatni.

Egy fekete vastagabb legins volt rajtam, és egy hátul iszonyatosan kivágott ezüst blúz, ami szabadon hagyta az egész vállamat és a hátamat is. A nyagkivágás egy ezüst maslis szallaggal volt megkötve. A cimpőm egy iszonyatosan magas fekete csoda volt, amiben lépni is allig bírtam. Fülemben millió fülbevaló, orromban a szokásos fekete pc helyett, most egy ezüstöt raktam. Vastag keretes szemüvegem jól kiemelte a csillámos füstös sminkem. Sosem voltam az a nagy kiöltözös fajta, de a mai megjelenésemmel majdnem 2 órát bíbelődtem.

-Félek.- suttogtam. Tudtam, hogy Desh megérti. Hiszen ő is csak most került bele ebbe az őrületbe. Ati és a kukásautó előtt senki nem ismere, ahogy engem sem a hülye cikkem előtt.

-Nem lesz semmi baj. Bízz bennem.- karolta át a vállam, majd együtt szálltunk be a liftbe.

A lakás elé érve nagy levegőt vettem, majd bekopogtam.

-Szid Desh és... azt a kurva de szexi vagy!- nézett rám Manuel kikerekedett szemmel, miután ajtót nyitott.

Sután megvontam a vállam, aféle köszönöm gyanánt, majd mind a ketten benyomultunk a lakásba.

-Mit hozhatok inni?- kérdezte Manuel még mindig elképedve méregetve.

-Csak vizet.- mondtam. Utáltam inni. Nem érdekelt ha emiatt bénának is tartanak.

-Okés.- bólintott tök természetesen, majd Desh felé fordult.

-Egy vodkanarancsot kérek.- mondta, majd miután Manuel elsietett volt időnk körbenézni.

A lakás nem volt túl nagy, de otthonosnak hatott. Nagyon sok embert felismertem a tömegben. Hirtelen egy kéz nehezedett a vállamra, én pedig mosolyogva néztem fel Danira, aki majdnem 3 fejjel tornyosult fölém.

-Nem leszünk így joban.- mondta elgondolkozva, miközben szemeivel végigpásztázott rajtam.

-Merthogy?- folytottam el a nevetésem.

-Te vagy ebben a szobában a legjobb nő, de mivel már a haverunk vagy, nem dönhetlek meg.- mondta méllyen a szemembe nézve, én pedig nevetve elhúztam a számat.

-Te így szoktál csajozni?- csaptam a karjára.

-Csak őszinte vagyok. Klassz tetkó.- nézett a hátamra, amin a lenge felsőmnek köszönhetően látszottak a tetkóim.

-Köszi.- mondtam összeszorított fogakkal. Mivel ennyiben hagyta a dolgot, én sem firtattam tovább, pedig a hátamra varrt három kártyalapnak sokkal több jelentése volt, mint ahogy elsőre látszik. Reméltem, hogy Desh nem szúrja ki.

-Van még?- nézett rám csillogó szemekkel.

-Persze, egy csomó.

-Megmutatod?- húzta fel a szemöldöket, én pedig megráztam a fejem.

-Álmaidban.

-Egy próbát megért. Na nem sajátítalak ki, mert a többiek leverik a vesém.- mondta szórakozottan, majd ahogy körülnéztem észrevettem, hogy legalább 3 szempár vizslat  pislogás nélkül. Akkor hajrá.