Azahriah egypercesek

Nevettale

Olívia sosem aprózta el a dolgokat.

-Bocsi kicsim, ezt fel kell vennem.-mosolygott rá Zsomborta, majd kisomfordált a konyhába.

-Igen?

-Már megint egyedül ülök, és magamban nézem a tévét.-Ati hangja kissé szemrehányóan csengett. Olívia elnevette magát.

-Sajnálom, drága bent ragadtam a melóban.

-Minden nap ugyanúgy telik el. Mondogatom magamnak, hogy legyen már valami...

-Türelem Ati, még csak pár hete ismerjük egymást. Holnap átmegyek!-rakta le a telefont, majd visszasétált Zsomborhoz a szobába.

-Ki volt az?-karolta át a barátnője vállát.

-Senki, csak anyám.-csókolta meg óvatosan a fiút.

-Mit kell tennem, hogy még egy csókot adjál?-nézett rá kacéran.

-Hmmm, nem is tudom.-ült rá a derekára és mélyen a szemébe nézett.

-Veled a végtelen is kevés lesz.-ölelte át szorosan.

~
-Nem Zsombor, tényleg nem tudok veled elmenni. Igen tudom, hogy a barátaid már meg akarnak ismerni, de szerintem még korai.

-Nem látok át rajtad. Eltelt pár hónap, de még nem is voltam nálad.

-Figyelj, mennem kell édes. Dolgom van. Holnap látlak? Oké. Szeretlek!

-Ki volt az? - kapta el Ati a derekát, majd hosszasan belepuszilt a nyakába.

-Csak az öcsém. Idegesítő.-forgatta meg a szemeit. Ati nyaka köré fonta a karját és nevetve megcsókolta.

-Holnapután átjönnek a haverjaim. Ezer éve nem láttam őket. Bemutathatnálak nekik.- csillant fel Ati szeme.

-Bocs, cukifiú de nem érek rá. Talán majd legközelebb.-adott egy puszit a fiú arcára. A pusziból csók lett, majd lassan indultak el a hálószoba felé.

~
-Nem tudom mi bajod van mostanában, Oli de úgy érzem mintha kezdenélek elveszíteni.-Zsombor kétségbeesettem nézett a barátnője szemébe, kezében egy üveg Jack Daniel's szorongatott.

-Részeg vagy, Zsombor.-a lány unottan nyomogatta a telefonját, szinte nem is figyelt a barátjára.

-Elmondanád ha van valami?-suttogta a fiú, szerelmesen pisolgva rá.

-Ne gondold túl.-forgatta meg a szemeit.

-Minden percben ugyanaz a cél,
De mit tegyek ha haldoklik az ami felszabadít?

-Semmi sem haldoklik. Fejezd be. Itt vagyok!-karolta át az ittas fiú vállát megnyugtatóan.

Persze közben már azon agyalt, hogy hogy fogja tudni megoldani, hogy hétvégén Atit és Zsombort is láthassa. Először lehet kicsit abnormálisnak tűnik amit a két fiúval csinált, de most először érezte, hogy él.

Zsombortól biztonságot és állandóságot kapott. Mindig számíthatott a fiúra és úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére.

Attila más volt.
Titokzatos. Rejtélyes. Sose tudta mire számítson ha vele volt, de épp ez volt benne az élvezet.

Két különböző fiú. Két különböző szerelem. Sosem volt emiatt bűntudata. Nem adta volna egyik kapcsolatot sem semmiért. De mindez csak úgy működhetett, ha a két srác nem tud egymásról.

~
-Mondd hova szállsz babám?-vonta ölelésbe szerelmét Ati. 3 hónapja voltak együtt, és úgy érezte, ez az amit mindig is keresett.