Azahriah egypercesek

Tisztán iszom

-Kérlek, ülj le!- mondta ki a nő. Próbált mosolyogni, de a fiú feszültsége átragadt rá. Nem szeretett fiatal fiúkkal dolgozni. Túlságosan labilisak voltak.

-Hogy érzed ma magad, Ati?- húzta ki magát, a szemüvegét pedig idegesen feltolta az orrán.

-Tegnap túl sokat ittam. Cipeltek a közutakon át.-mondta a fiú unottan. Szemei kialvatlanok, és másnaposak voltak, göndör haja kócosan meredezett mindenfelé. Lenézően bámult az előtte ülő nőre.

Kijelölt pszichológiai tanácsadó. Pff. Ugyan kérlek. Kedve lett volna megragadni a nő nyakát a falhoz szorítani, és addig dugni, amíg nem sikítja a nevét.

Csak ez járt állandóan az eszében. Dr. Szatmáry őrülten jól nézett ki. Barna hosszú haja szoros kontyba volt fogva, fekete keretes szemüvege és kiskosztümje miatt úgy nézett ki, mint egy szexi félénk könyvtáros.

-Mond el nekem, hogy miért ittál!- kérte Atit halkan, akinek a nő ártatlanságától és higgadságától állandóan forrt a vére.

-Ma este tisztán iszom a Bombayt, mert csak így szeretlek igazán téged, baby.- mondta ki lassan, Dr Szatmáry szemébe nézve.

A nő nagyokat pislogva kapta el a fejét. A páciensei közül Atit utálta a legjobban. A fiú sportot űzött belőle, hogy zavarba hozza.

-Tehát ezzel arra akarsz utalni, hogy a szerelemet csak az ital miatt érzed?- kérdezte, fel sem pillantva a jegyzeteiből.

-Hagyja már ezt a pszicho dumát.- mordult fel a fiú, majd felállt a kanapéról.

-Hetek óta nyaggat, miközben maga is ugyan azt akarja mint én.- mondta ki, miközben fenyegetően a doktor felé tornyosult.

-Mit akarok?- lehellte a nő, és érezte, hogy az egész testét bizsergés önti el. A fiú legalább 2 fejjel magasabb volt nála, és 20 évvel fiatalabb.

Sosem ismerte volna be magának, hogy vonzódik hozzá.

Pedig így volt.

A magányos estéin, miközben bort kortyolgatott a lakásán csak Ati járt a fejében.

A szexi rekedt hangja, a férfias álla, a hatalmas kezei.

-Gyere velem, táncolj még, hogy minden legyen ugyanolyan, mint régen, baby.- mondta Ati, és megragadta a nő kezét.

Ahogy felrántotta őt a helyéről, és a mellkasuk egymásnak feszült, a nő ajkát egy apró nyögés hagyta el.

-Táncoljon nekem!- súgta a fülébe Ati, miközben erősen belemarkolt a seggébe.

Érezte, hogy minden felgyülemlett vágya kitörni készül.

Hetek óta ábrándozott a nőről.

Hogy alatta van. Hogy fölötte,hogy térdel előtte....

-Te csak játszol velem, Attila!- mondta vékony hangon, és próbált ellépni a fiútól, de a lábai feladták.

-Mond miért is játszanék veled? Higgy nekem, csak rád vágyom.- harapott bele a nő fülébe, aki erre megremegett a karjaiban.

-Ez nem helyes.- mondta akadozva, de egyre jobban belesimult a fiú karjaiba.

-Én tudom mit teszek, bár érzem azt, hogy lassan itt a vége. Ha ezt megteszem, nem láthatjuk többé egymást.- mondta, majd még egyszer utoljára belenézett a nő szemeibe.

-Tudom, hogy benned is ott lapul a bánat, bent valahol! Hagy feledtessem
el veled, kérlek. Megőrülök, ha nem leszel most az enyém.- szinte már könyörgött a nőnek, miközben kezeivel a blúza alatt járt.

-Hát gyere velem, megmutatom én, hogy mitől vagyok boldog, nem is fáj ha véget ér, ha isten is így látja, hát nem hagyom, hogy a végén ne legyek boldog én!

Lassan döntötte le a nőt a kanapéra, akin látszott, hogy tiltakozna, de Ati már teljesen elvette az eszét.

Lassan és szenvedéllyesen tette magáévá, ott a klinikai rendelőben, a kanapén.

Nem gondolkoztak egyiken sem.

Nem gondolkoztak azon, hogy ez mennyire helytelen. A fiú csak meg akart szabadulni a démonjaitól.

A nő pedig hagyta magát. Engedett a bűnös vágyainak.

~~~~

-Ha egyszer visszatérsz, talán én titkon várok rád. De máskor is ha kellenél...- kezdte a nő miután utoljára megcsókolták egymást. A délután már estébe fordult, Atit pedig a pillanatnyi mámor után kezdte legyőzni a depresszió.

-Ne válassz! Ezt a terhet úgysem bírnám, hiába minden szép szó.
Utunk egyszer véget ér apránként, ígérem, visszaválltok mindent, mit adtál még.- tolta el magától a nőt, majd vissza sem nézve elindult a villamosmegálló felé.

Kihasználta. És egyáltalán nem bánta.

-Emlékszem régen minden más volt. Már réges rég otthonra lelt a bánatom, de nem bánom hisz úgy is nagyon rég volt.- motyogta magában, fejébe húzva a kapucniját.

Soha többet nem találkoztak.

Ati híres lett.

Dr. Szatmáry nem sokkal később felmondott. Nem lehet úgy megbízható szakember, ha szerelmes lett az egyik paciensébe.
Aki ráadásul kiskorú, és elcsábította őt.