Azahriah egypercesek

Press f 2

Ezer éve nem voltam kávén senkivel. Miközben vártam, hogy Desh végre megérkezzen idegességemben benyomtam 2 kávét.

Mivel a pultos csaj felismert és egyre gyakrabban pillantgatott felém, kezdtem egyre frusztráltabban érezni magam.

-Ajánlom, hogy igazad legyen Jhonny.- morogtam magamba.

Végre valahára nyílt az ajtó, és egy nagyon gyanakvó tekintetű Desh lépett be rajta. Olyan képet vágott, mint aki nem tudja, hogy leüljön hozzám, vagy inkább elszaladjon.

-Oké, még mindig nem értem, mit akarsz tőlem. Ez egy prank? Vagymi?- kérdezte idegesen, mikor lehuppant velem szemben.

-Csak beszélgetni akarok.- tettem fel védekezően a kezemet.

-Nem veszem be. Az elmúlt fél évben minden kibaszott nap próbáltam kedves lenni veled. De le sem szartad. Mikor végre feladtam, hirtelen vigyorogva közlöd, hogy jaj tesó leszek a gitárosod, nem iszunk meg valamit? Ez nagyon gyanús.- összehúzott szemekkel páztázta az arcomat, mint aki várja, hogy elnevessem magam és azt ordibáljam, "ez egy vicc tesó, takarodj már innen."

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű neki megmagyarázni. Plusz valahogy ki kell hagynom a sztoriból a halott legjobb barátom, mert így is azt hiszi, hogy őrült vagyok.

-Nézd... nekem ez nehezen megy. Nehezen nyitok az emberek felé.- sóhajtottam, és belekortyoltam a kávémba.

-Ja, nem tűnt fel, komolyan. Tök barátkozós típusnak ismerlek.- mondta szarkasztikusan.

Elnevettem magam. Nehéz lesz jóban lennem vele, de szeretem a kihívásokat.

-Igazából annyira nem is kedvellek.- mondtam ki őszintén. Kicsit rizikós volt ezt bevallani, tudom.
De a rekaciója meglepett.

A szája mosolyra húzódott, és a testtartása is kicsit ellazult.

-Hál isten. Nem tudom mennyi kamu dumát tudnék még befogani. Tudom, hogy nem kedvelsz. Nem vagyok hülye. Látom, hogy fintorogsz, ha Zsombor velem beszélget. De én ezért is bírlak. Őszinte vagy. Nem játszod meg magad. Nem azért akartam veled közös számot, mert te vagy a hype vonat kalauza manapság. Hanem mert te vagy a legőszintébb magyar előadó. Semmi rizsa, semmi nyalizás. Téged csak a zene érdekel, és ezt tisztelem.- a szavaiból olyan melegség áradt, amit már régen tapasztaltam. Bevallom, azt hittem, csak a népszerűségemet akarja kihasználni.

Mostanság mindenkiről ezt hiszem. Ezért is nincs senkim. Ezért húztam magam köré falakat. De most végre Desh elkezdte őket lebontani.

-Hangos vagy, bunkó és egy hatalmas nagy seggfej. Nem értem miért bír téged mindenki.

-Te pedig zárkózott, csendes és szörnyen arogáns. De mindenki olyan amilyen. Nem fogok veled jópofizni, csak azért, hogy kedvelj. Vagy elfogadsz így, és megismersz, vagy baszhatom a közös munkát. Nem kényszerítelek rá semmire.- ahogy ezeket kimondta, kezdtem felfogni, hogy Jhonny miért őt választotta. Lehet, hogy a legtöbb ember tényleg csak kihasználna, tenné a szépet es nyalná a seggem, csak, hogy jóban legyünk.

De Desh nem ilyen volt. Minden szava őszintén csengett, még akkor is ha valahol belül  kicsit fájtak.

-Te hiszel a szellemekben?- kérdeztem hirtelen.

-Ez valami becsapós kérdés?- hunyorgott rám.

-Nem, komolyan érdekel.

-Sosem tapasztaltam még semmi ilyesmit, szóval, erre nem tudok válaszolni.

-Ha azt mondanám, hogy egy szellem mondta, hogy barátkozzak veled, mennyire akadnál ki?- kérdeztem félve. Nem terveztem beavatni őt Jhonny látogatásába, de azt akartam, hogy megértsen.