Azahriah egypercesek

Anna és Attila 4. Rész

-Én... azt sem tudom hol kezdjem. Leülnél?-nézett rám idegesen. Bólintottam, majd habozva helyet foglaltam mellette. Barna szemeivel az arcomat tanulmányozta, majd mikor meglátta, hogy figyelem zavartan elkapta a fejét.

-Az elmúlt pár hétben kicsúszott a lábam alól a talaj.- kezdett bele a mesélésbe, én pedig visszafolytott lélegzettel hallgattam.- Azon az estén... sőtt az elmúlt hónapokban úgy éreztem semmi sem állíthat meg. Az egész világ az enyém volt. Teltházas koncertek, milliós nézettségek... és lányok. Lányok minden mennyiségben. Szandi is közéjük tartozott. Szexi és bármit megtenne, hogy a közelemben maradhasson. Úgy értem konkrétan BÁRMIT. Tudom, hogy egy bunkó fasz voltam. Mikor megláttalak azon az estén, már akkor valami más volt. Nem tudtam mit hallottál, csak azt láttam, hogy olyan csalódottság van a szemeidben, amire még most is tisztán emlékszek. Nem értettem, de nem is érdekelt. Az sem édekelt, hogy Desh 10 percig üvöltött velem. Leszartam. Te csak egy kis csaj voltál a szememben, aki megsértődött. Hiszem nem is tettem semmi rosszat. Aztán másnap megjelent a cikk. Először csak nevettem. Most komolyan ennyi? Ez volt a baj? Nevetségesnek tartottam. Mondtam is a többieknek, hogy ez tiszta ciki. Aztán szépen sorban kezdtem mindenkit elveszteni magam mellől. A barátaimat, akik a cikk előtt is tudták, hogy seggfej lettem, de így kimondva mindenkiben tudatosult. Nem hívtak sehová. Nem utáltak, csak egyszerűen nem akartak velem lógni. Sem pedig a kirakatbarátnőmmel. Aztán a rajongóim... egy csomó üzenetet kaptam, hogy nem ezt várták tőlem. Vagy 10000 ember kikövetett instán. Ekkor már dühös voltam. Rád. Hidd el ha akkor a szemem elé kerülsz, biztos, hogy hatalmas balhé lett volna belőle. De ahogy teltek a hetek, és az élet visszatért a normális kerékvágásga, a dühöm is csillapodott. Egy valami nem válltozott csak meg: az üresség. Láttam, hogy mindenki veled lóg. Posztolnak, sztoriznak veled... hallottam
mikor Manuel azt mondta Desh-nek, hogy egy ilyen csajt kihagyni szinte már bűn. És megint felment bennem a pumpa: már mégis mitől lennél olyan különleges? A barátaim imádnak, az én fejem meg le van szarva. Elárulva éreztem magam. Aztán rád kerestem. Először instán. És rá kellett jönnöm, már akkor, hogy bizony nem vagy egy átlagos lány. Semmi filter, semmi kitolt segg. Csak úgy természetesen szép. Ekkor már baromira érdekeltél, de nem csak a kinézeted. Egy éjjel sokáig fent maradtam és csak a cikkeidet olvastam. És rájöttem, hogy egy barom vagyok. Minden írásodból sugárzott, hogy mennyire inteligens és tehetséges vagy. És akkor találtam rá. Az volt az a pont, mikor már nem rád voltam dühös, és nem is a többiekre, hanem magamra. Az l'm worse albumkritikád teljesen levett a lámabról. Ez az egyetlen írás ami szakmailag korrekt, és látszik belőle, hogy nem csupán hallgattad a dalokat, hanem át is élted őket. Mikor elolvastam, egyből tudtam, hogy meg foglak keresni. Lehet, hogy egy fasz vagyok, de mindenki hibázik néha. Őszintén sajnálom. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani, Anna.- a majdnem 10 perces vallomás után, allig mertem rá nézni.

A könnyeim vegigcsorogtak az arcomon, és döbbentem jöttem rá, hogy emiatt a srác miatt folyton sírok. Ami kurva nagy dolog, mert én sosem sírok. De Ati valami olyan hoz ki belőlem, ami nagyon méllyen el van temetve.

-Hű. Akkor te is sokat agyaltál rajtam.- mondtam ki bénán. Mert az egy dolog, hogy ő állandóan ott volt a fejemben, a nap minden egyes percében. De ezek szerint én is az övében.

-Ja, mondhatjuk. Néha a kusza gondolataimat szüneteltettem egy kis alvással, hogy aztán reggel megint te legyél az első, aki az eszembe jut.- mosolygott rám óvatosan.

-Figyi... eddig sem haragudtam rád. Már. Persze ne érts félre, baromi pipa voltam. De ezek után, képtelen lennék. Ebben én is hibás vagyok.- suttogtam. Tudtam, hogy kerülik őt a többiek, de nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz a helyzet.

-Óó, hallottam, hogy kedves vagy, de ezt ne. Ne hibáztasd magad. Ez csak az en saram. Kész vagyok elvinni a balhét.- sóhajtotta, majd óvatosan megfogta a kezemet.