Azahriah egypercesek

Valami más

Utálom ezt az embert. Fizikai fájdalmat okoz, mikor vele kell dolgoznom. Persze, mivel minden gecis forgatásán én vagyok a sminkes ezért már valahogy elviselem a nagy pofáját. A magyar celebekkel az a baj, hogy azt hiszik magukról, hogy minimum Beyonce szintjén vannak, és elvárják, hogy te is úgy kezeld őket. De rajtam nem fog ki egy ilyen kiscsíra.

-Megtennéd, hogy nem mozogsz?- csapkodtam idegbetegen a fésűvel.

-Fogd már be, Ama és csináld meg a kurva hajam!- válaszolt unottan, rutinszerűen kezelve a kirohanásomat. Egymáshoz szoktunk már, azt hiszem.

-Hogy én mennyire utállak.- suttogtam, miközben próbáltam normálisan beállítani a haját.

-Tudom szivi. Az érzés kölcsönös. De nézd, ott jön a szerelmed.- mondta vigyorogva, mire felszisszentem.

-Halkabban, te nyomorult.- csaptam a vállára.

-Hogy van az, hogy minden embert utálsz, de ha megjelenik Magyarország új tinibálványa, elpirulsz mint egy sütit áruló kiscserkesz?- nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Ez nem igaz. Hagyd abba. Nem is kedvelem őt. Annyira.

-Oké, de ezt vele is közöld, mert pont ide tart. Szia, tesó!- integetett a magas, göndör hajú srácnak, aki mosolyogva felénk pillantott.

-Nem is akart ide jönni!-mondtam felháborodottan.

-Pech. Na ne csorgasd a nyálad, nem áll jól. Ja és csak egy tipp: klassz csaj vagy, a kurva bunkó stílusod ellenére is, de ha csak dadogni fogsz előtte, mint egy hal, sosem fog kedvelni.- mondta komolyan, majd a felénk lépő Atinak nyújtotta a kezét.

-Szia Manuel. Izé szia, Ama.- mondta ki fejvakarva és idegesen pillantott rám.

Mindig ezt játszuk, ha egy légtérbe kerülünk. Ő ideges, mert nyilván tudja, hogy reménytelenül bele vagyok zúgva, én pedig megnémulok, mert tudom, hogy neki nem jövök be.

Kínos.

Ezekből a szitukból általában Manuel ment ki. Bármennyire is utálom, ilyenkor mindig rájövök, hogy van benne még egy kis emberség. Valahol nagyon méllyen. De azért elvezi, ha szenvedek.

-Klassz smink.- nézett Manuel zombi fejére, amit az elmúlt 2 órában ügyeskedtem oda.

-Kösz. Ama pont olyan ügyes, mint amilyen bunkó.- nevetett rám Manuel, mire mosolyogva megráztam a fejem. Idióta.

-Te mit keresel itt?- mivel hang nem jön ki a torkomon Ati közelében, szokás szerint Manuel beszélgetett vele.

-Jöttem a forgatásra. Kell egy csomót posztolnom, hogy mennyire bírlak, meg milyen király a zenéd. Tudod, hogy a nép érezze a törődést.- nevetett fel zavartan.

-A popsztár élet átka.

-Amúgy kajak, tetszik a szám, csak jó lenne ha ezt önszántamból mutathatnám ki, és nem parancsra.

-Nekem ne magyarázkodj, én is le vagyok szerződve minden szarra.- sóhajtotta Manuel, majd gondterhelten beletúrt a hajába. Amit az előbb csináltam meg.

-Mit művelsz, te félkegyelmű!- visítottam, és rácsaptam a kezére. De már mindegy volt.

-Hupszi?- nézett rám behúzott nyakkal.

-Ez hihetetlen. Annyi eszed van, mint egy kifejlett csimpánznak. Alex, vidd innen. Felmondok. Elegem van.- néztem az időközben felbukkanó Alexra, aki vigyorogva figyelte a jelenetünket.

-Bocsi kislány, de meg van kötve a kezem. Nem vagyok ügyvéd, és sajnos nem tudok észt sem adni ennek a töknek.

-Káprázatos. Ne mozogj, mert levágom a füled.- morogtam, és a kezembe vettem a hajlakkot. Kezdhettem előről a több mint fél órás munkát.