Azahriah egypercesek

Dasundamun

Ati: Már megint itt van.

Vittyó: szerintem az a lány elmebeteg. Egyáltalán honnan tudja, hogy hol laksz??

Ati: egyszer hazakísért.

Vittyó: bazdmeg te hülye vagy. Totál megszállott. Ez nem szerelem, hanem elmebaj.

Ati: kimegyek hozzá.

Vittyó: na még egy elmebajos.

Vittyó: Ati.

Vittyó: ATTILA

Vittyó: elmegy az ész. Ne csináld.

Vittyó: hallod?? Bazdmeg.
Agyhalott.

Vittyó: nem értem miért hazudsz neki. Ennyire nem lehet hiányod.

Vittyó: na, jó én kimaradok ebből, úgy baszod el az életed ahogy akarod.

Miközben kiléptem a lakásomból azon gondolkoztam, hogy mi a gecit csinálok. Lehet, hogy őrült, de nem érdemli meg, hogy átbasszam.

Eddig vártam azt az éjszakát, mikor végre elmenekülhetnék előle, és végre láthatná a millió hazugságomat amíg távol vagyok tőle. De ez a szerelem egy alljas kiss trükk. Egy olyan varázslat ami átveri az elmém, ami miatt elkezdtek hinni. Elhiteti velem, hogy látom a Napot, a Holdat. Az Igazságot.

De a mai éjszaka lesz az utolsó amit odaadok neki. Mert valahol jól esik, hogy ez az őrült nőszemély törődik velem. Egy utolsó lehetőség mind a kettőnknek kijár.

-Szia, Dalma.-álltam meg előtte.

Kicsit megugrott ijedtében, de gyorsan összeszedte magát. Megigazította a szemüvegét, és olyan áhitattal pillantott rám, mintha tényleg én lennék számára a Nap.

-Szia, Ati.-suttogta boldogan.- Nem tudtam, hogy már itthon vagy. Ilyenkor álltalában még stúdiózol.-mondta izgatottan, mint egy gyerek akinek bejelentik, hogy ma érkezik a mikulás. Meg sem lepődtem, hogy kívülről fújja a napirendemet. Szerintem ha egyszer elfelejtem a pinkódomat, tőle fogom megkérdezni.

-Mit keresel itt Dalma?-tettem fel azt a kérdés, amire amúgy teljesen egyértelmű a válasz.

-Téged, te buta.-nyújtott felém egy papírpoharat. Sóhajtva elvettem, majd beleszagoltam. A kedvenc Starsbuckos forrócsokim.

-Köszönöm.

-Szívesen. Arra gondoltam, hogy talán...

-Állj meg egy percre. Figyelj. Van egy ajánlatom. Azt szeretném mondani, hogy meg akarom neked mutatni a legjobbat amit tudok, de utánna befejeztük. Ma estére neked adom a szívem, ha megígéred, hogy nem töröd össze.-mondtam méllyen a szemébe nézve. Szükségem volt rá. Ma este. Nem akarok mindig magányos lenni. Lehet, hogy Dalma olyan amilyen, de legalább úgy tesz, mintha tényleg törődni akarna velem.

-Rendben van Ati. Ma éjjel bármit megtehetünk, utánna békén hagylak. Örökre.- a hangja sokkal komolyabb volt mint álltalában. Lehet, hogy most az egyszer tényleg felfogta, amit mondok.

Sokszor megígérte már, hogy békén hagy. De persze megszállott volt, így sosem tartotta be.

Eleinte rettenetesen zavart amit csinált. Éjjeli telefonhívások, random felbukkanások, furcsa és drága ajándékok... de egy idő után megszoktam és és már nem éreztem kínosnak.

Elkezdtem vele tényleg beszélgetni. Mindenki bolondnak tartott, mert szóba álltam a  zaklatómmal, de nekem valahogy imponált az egész. Ez a lány bármit megtett volna értem. Szóval tartozom magunknak egy felejthetetlen éjszakával.