Azahriah egypercesek

Vércsepp

Sokat hallottam erről a helyről, de valahogy mindig is kételkedtem a létezésében. Vagy a hitelességében.

Ugyan már, 2022-ben ki veszi be ezt a vérszívós maszlagot? A Twilight óta mindenki vámpír akar lenni, szóval ez az egész csak egy cirkusznak tűnt.

Szörnyek, pixie-k, vérfarkasok....

Alvilágiak. Baromságnak tűnt, de muszáj volt látnom a saját szememmel.

Vámpírok nem léteznek, ugye?

Budapesten meg pláne nem.

Lehetetlen.

Dideregve húztam össze magamon a kabátom, mikor beléptem az "UnderWorld" nevű eldugott bárba.

Minden, de komolyan minden szem rám szegeződött.

-Ide már a söpredéket is beengedik?- suttogta egy lány, hátából hatalmas tündérszárnyak álltak ki, füle hegyes volt, és millió ékszer csillogott benne. Zöld haját gögösen hátravetette a vállán, szemét még mindig nem vette le rólam.

Egy pillanatig elfogott a rettegés, de meggyőztem magam, hogy ez nem lehet a valóság.

Ez csak jelmez. Egy nagyon élethű jelmez. Annak kell lennie.

-Belépés csak engedéllyel.- állt meg előttem egy barnabőrű lány, és kivillantotta rám hegyes fogait.

Hosszú fekete, raszta haja egy nagy kontyban volt felfogva a feje tetejére, csokibarna szemeit aranypöttyök szegélyezték. Fekete bőrkabátot és tigrismintás haspólót viselt, nyakában egy farkas medál csüngött, alkarján pedig egy hatalmas seb húzódott.

-Tessék.- adtam át a belépőkártyámat amit nagy nehézségek árán szerezzem, és csak akkor vettem észre, hogy remeg a kezem.

-Katasztrófaturisták.- motyogta unottan, miközben átvette a belépőmet, majd egy nyomtatványt tolt a képembe, amin cirka vérvörös betűkkel a "szabályzat" szó állt.

-Ne igyál semmit, amire nincs ráírva, hogy embereknek alkalmas, ne hagyd, hogy a beleegyezésed nélkül igyanak a véredből, és semmiképp ne add oda a lelked egy démonnak, bármennyire is szépen pislog rád. Undorító egy népség.- hadarta unottan, majd előhúzott még egy papírt.

-Ezt írd alá!- nyomott a kezembe egy pennát.

-Mi ez?- kérdeztem suttogva.

Egyre jobban kezdtem bánni, hogy idejöttem.

-Titoktartási nyilatkozat. Nem beszélhetsz az itt látottakról, sem a helyről. Na meg is vagyunk, jó szórakozást! Csak kerüld a feltűnést, ha lehet.- mondta, majd beirányított a helységbe.

Minden tele volt hátborzongató teremtményekkel.

Az összes box foglalt volt, és mindenki hangosan beszélgetett.

-Bocsi!- léptem el egy kék lány mellett, akinek úszóhártya feszült az ujjai között, nyakán pedig kopoltyúnyílások húzódtak.

-Ember vagy.- mondta tágra nyílt óceánkék szemekkel, rózsaszín ajkai halványan elnyíltak.

Egy lila miniruha volt rajta, kezében pedig egy apró levelibékát tartott.

-Te pedig nem, ahogy látom.- motyogtam.

Teljesen abszurd volt a helyzet.

Elkezdtem hinni a mesékben. És a rémálmokban is.

-Ne hagyd hogy...

-Igyanak a véremből?- válaszoltam feszülten, mire elnevette magát.

-Az a hülye szabályzat. Senki sem fog inni a véredből. Csak ha te is akarod. Nem vagyunk szörnyetegek. Azt akartam mondani, hogy ne hagyd magad, ha beszólnak. Senki sem bánthat. Ha megteszik nagyon nagy bajba kerülnek.- mosolygott rám.- Liana vagyok.- nyújtotta felém pikkelyes kezét, amit kicsit félve ráztam meg.