Gyönyörű reggelre ébredtem. Kellemes, langyos szellő lebegtette meg a hajam, miután felültem az ágyon. Az éjjeliszekrényemen lévő órára néztem, ami 7:27-et mutatott. Ilyenkor általában még visszaalszom, és ráhúzok 2-3 órát, most azonban úgy döntöttem letusolok, felöltözök, fogat mosok, eszek pár falat reggelit és elmegyek sétálni a partra.
Körbejártam a házban, hogy ellenőrizzem mindenki épségben van és mélyen alszik. Reggeli után írtam egy cetlit, és felragasztottam apa ajtajának belsejére, hogy tudja hol vagyok. Ezután bezártam az ajtót magam mögött, majd elindultam a partra. 1 órás séta után leültem a homokba, távol a víztől. Néztem a csodálatos tájat, és gondolkoztam. Rengeteg minden járt a fejemben. A következő és egyben utolsó középiskolai tanévem, az itthoni valamit külföldi továbbtanulási lehetőségeim, és így tovább.
- Szia Marina! -zökkentett ki a gondolataimból a hátam mögött közeledő alak. Á igen, Hugo... tökéletes srác. Magas, izmos, nagy sötétzöld szemek, barna haj, vakítóan fehér mosoly, gödröcskék, napbarnított puha bőr. Nyár elején ismerkedtem meg vele egy buliban amire Adriana cipelt el, mellesleg kiderült, hogy tanév végén iratkozott be a sulinkba, és a jövő évet már köreinkben kezdi.
- Jó reggelt! -köszöntem vissza egy széles mosollyal az arcomon. Le sem tudnám tagadni mennyire odavagyok ezért a fiúért.
- Még csak 9:30 van, de te már ébren? Talán a parton aludtál szépségem? -nevetett fel és lehuppant mellém a homokba.
- Magamat is megleptem, nem csak téged ne aggódj! Te, hogy hogy itt vagy?
- Úgy volt, hogy Cruzzal és Leoval lejövünk szörfözni korán reggel.
- Hát akkor merre van a csipet csapat többi tagja? -incselkedtem vele.
- Cruz tegnap eltörte az egyik ujját miközben a nővérével verekedtek. Tudod, csak a szokásos. Leo pedig kamuzott az anyjának, így ma nem mehet sehova. De igazából nem voltak alkalmas hullámok, szóval nem hagytak ki semmit.
- Sajnálom, hogy így kudarcba fulladt a tervetek. -mondtam kicsit szomorkás hangvételben.
- Ugyan, még rengeteg időnk lesz egymást istápolni a vad spanyol hullámok között! -nézett rám.
- Ebben biztos vagyok. -néztem vissza rá, majd akaratlanul is egy széles mosoly ült az arcomra.
- Egyébként kérdezhetek valamit? -nézett félénkem a szemembe.
- Persze! -mondtam kíváncsi tekintettel.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |
Любовные романыEgy átlagos lány hétköznapinak tűnő életébe nyerhettek betekintést, és kísérhetitek végig álmai megvalósításának kanyargós útját. Barátságok, szerelmek, új helyzetek. Ezekkel mind meg kell birkóznia Marinanak, hogy azt csinálhassa amit igazán szeret...
