Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Part title

Az egész évet keményen végignyomtuk mind mi diákok, mind a tanárok. Gőzerővel készültünk az érettségire, ami pontot tesz gimnáziumi tanulmányaink végére, és utat nyit a jövőnek. Legalábbis a legtöbbünk számára. Sajnos voltak diákok, akik képtelenek voltak behozni lemaradásukat, voltak akiket nem is érdekelt az iskola, és csak azért járt be, mert elegük volt szüleikből. A mi osztályunkban szerencsére nem volt olyan akit nem engedtek volna érettségizi a jegyei miatt. Mindenki tudásához mérten igyekezett teljesíteni, természetesen volt, aki minden várakozást felülmúlt. Az utolsó hónap már csak az ismétlésről szólt. Nem volt értelme az esetleges bepótlásnak, hiszen ilyenkor már nem sok minden marad meg az ember fejében.

Szerencsére "gyorsan" kivertem a fejemből Hugo-t, és így tudtam a tanulmányaimra koncentrálni, aminek meg is lett a gyümölcse. Az utolsó évet jeles átlaggal zártam, pontosabban 4,73-mal. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy sikeresen zártam le a 12. osztályt, és nem kell ezek miatt az eredmények miatt izgulnom. Mostmár teljesen ráhangolódhattam az érettségi időszakra, ami meg kell mondjam, sokkal gyorsabban ideért mint azt gondoltam volna. Sokszor éjt nappallá téve tanulmányoztam az előzőz évi feladatlapokat, és készültem a szóbeli részére egyaránt. Szabadidőmben is rengeteget olvasok, de most méginkább belehúztam, hogy szókincsemet kellőképpen fejlesszem. Sokat segítettünk egymásnak Adrianaval, Hugoval, Cruzzal és Leoval. Rengetegszer ültünk össze egy kávézóban, vagy valamelyikünk házában és beszéltük meg a tételeket, amit valaki nem értett. Részletesen átnyálaztunk mindent, ami csak elérhető volt. Szüleink is néha besegítettek, ha valamit nagyon félreértettünk, vagy csak egyszerűen túlment az értelmi szintünkön, ami hála az égnek nem sokszor fordult elő. Emellett beadtuk jelentkezéseinket az általunk kiválasztott iskolákba, ahová figyelmes regisztráció és adatbevitel volt szükséges.

Június 5-e van, a legnehezebb hét első napja. Nyelvtan és irodalom. Nekem emelt szinten, a többieknek középszinten. Mindannyian rendkívül izgatottak voltunk, hiszen nem tudtuk pontosan mire számítsunk. Pontban 8 órakor elkezdődött az érettségi. 4 órám volt arra, hogy megírjam a feladatsort, és két elemzést. A feladatsor egy nehéz szöveghez kapcsolódott, az elemzések pedig egy vershez és egy véleménykifejtős esszéhez. Minden percet kihasználtam az időből ami rendelkezésemre állt, és utolsóként adtam be a feladatlapot. Mindent gondosan átnéztünk a felügyelőtanárral, és végül belehelyeztük a kijelölt borítékba. Ezt követően kisétáltam a többiekhez, akik a folyosón vártak. Megbeszéltük kinek hogyan sikerült, majd Leo mindenkit hazavitt, hogy ne kelljen gyalogolnia. Hazaérve apa rögtön kérdezősködni kezdett amire én jókedvűen válaszolgattam. Együtt megebédeltünk, utána pedig elmentünk Nano elé. Hazadobtuk a sulis cuccait, majd beültünk egy cukrászdába. Nano és én madártejes süteményt kértünk, apa pedig egy szelet diós tortát. Miután elfogyasztottuk az édességeket, lesétáltunk a partra, és leültünk a homokba. Nano elmesélte milyen napja volt a suliban, mit evett ebédre, és hogy mennyire szünetet szeretne már. Néhány órával később pedig Nadia is csatlakozott hozzánk, aminek elképesztően örültünk.