Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Part title

Leadtam az órarendem az egyetemnek, és mindent megcsináltam amit kellett. Innentől kezdve a tanulásé a főszerep. A lehető legjobb eredménnyel kell végeznem az összes félévet. A családom, a barátaim és én is számítok magamra. A sok áldozat amit meghoztam az évek során nem veszhet kárba pont most. Ráadásul, ha negatívan állok hozzá a tanulmányaimhoz, és ezáltal az eredményeim rosszak lesznek, egyből haza kellene mennem, amit most nem szeretnék. Nagyon szeretem az otthoniakat és iszonyúan tudnak hiányozni, viszont jó egy kicsit egyedül intézni a dolgokat, és gondoskodni magamról. Lehet, hogy pár hónap múlva teljesen más lesz ezzel kapcsolatban a véleményem, de jelenleg így gondolom. 2 hete vagyok itt, de egyszerűen nem tudok betelni vele. Mindig történik valami váratlan, mindig van valami felfedeznivaló, és a legjobb, hogy új embereket ismerhetek meg, akik mindenféle előítélet nélkül közelednek.

Végre péntek délután van. Kemény héten vagyok túl, de megéri a sok erőfeszítés. Alig várom, hogy lássam a kitartásom gyümölcsét. Mellesleg ami Jessel történt... Ha azt mondanám, hogy csak egyszeri alkalom volt, akkor hazudnék, ami nem az én asztalom, szóval őszinte leszek. Sosem vonzódtam még lányhoz, de ő valahogy teljesen más. Félreértés ne essék, nem estem szerelembe, csak egyszerűen olyan vonzereje van amit képtelen vagyok visszautasítani, ahogy más lányoknak sem igazán megy. Elmondta, hogy 15 éves kora óta érzi, hogy a férfiak nem mozgatnak meg benne semmit, de egészen 18-19 éves koráig próbálta parkoló pályára tenni a témát, ami részben sikerült is. Majd 19 évesen nem tudta tovább titkolni a szülei elől, így coming outolt nekik. Azt hitte, hogy ki fogják tagadni a családból, de ennek a szöges ellenkezője következett be. Szülei a nap minden percében büszkék Jessre, és minden áron képesek őt megvédeni. Szerintem ez egy igazi család, és nem az ahol a szülők egészen kicsi kortól igyekeznek belesulykolni a gyerekbe, hogy a homoszexualitás/biszexualitás/stb bűn vagy betegség. Undorító, amikor valahonnan ezt hallom és legszívesebben eltörném a nemlétező gerincét az ilyen embernek, de sokat kéne ülnöm miatta, így nem teszem.

Adrianaval és Teresával napi szinten tartom a kapcsolatot, és számolok be nekik mindenről, ami velem történik. Igen, mindenről! Egyébként Jessről apának is meséltem, és egészen hosszan elbeszélgettünk az lmbtq témáról. "Kislányom, akármelyik nemhez is vonzódsz, én ugyanúgy foglak szeretni és bárki legyen is a párod a jövőben, őt is ugyanúgy előítélet nélkül szeretném majd megismerni. Azon, hogy a gyermekem vagy, semmi és senki nem fog változtatni, az irántad érzett feltétel nélküli szeretetemen meg aztán végképp! Ezt sose feledd!" Amikor ezt mondta a telefonba, abszolút törésre volt ítélve a mécses. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy ilyen édesapám van.