Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Part title

- Jó reggelt kicsim. -fordult felém Mason.

- Jó reggelt! -húzódtam hozzá közel, hogy egy puszit nyomhassak a homlokára.

Átkarolta a derekamat, behúzott a takarója alá, egészen közel. Csak egy alsónadrág volt rajta, rajtam pedig az egyik pólója és egy bugyi. Az egyik lábamat feltettem a derekára, hogy a lehető legközelebb lehessek hozzá. A reggeli szerelmes csókok mindennél jobbak. Nem is lehetne jobban indítani egy napot. Mason a fenekembe markolt, és férfiasságát hozzám nyomta, amit harapdálással jutalmaztam. A hátára fordult, engem magára húzott. Pontosan az arca felett volt az enyém, és ahogyan néztem le rá, hihetetlenül édes volt. Még látszott a szemén, hogy nemrég kelt fel, a kásás hangja amivel hozzám beszélt, igencsak izgató hatással volt rám, amit ő pontosan tudott.

- Nagyon durván mázlista vagyok. -jelentette ki, miközben a pólóm alatt simogatta a hasam.

- És mégis miből gondolod ezt?

- A világ legokosabb és legszexibb nője ül rajtam. És mellesleg vele a legjobb a szex. -nedvesítette be az ajkait, mialatt tüzetesen végigmért.

- Akkor mégis mire vársz? -hajoltam közel a szájához.

Nem kellett kétszer kérdeznem, rögtön felült és mohón csókolni kezdett. Levette rólam a pólóját, a földre dobta és a hátamra fektetett. Hosszú perceken keresztül kényeztetett, majd magamra húztam, a hátára nyomtam és viszonoztam minden apró dolgot. Több mint egy órán keresztül szeretkeztünk, majd bemásztunk a zuhany alá. Reggelire pedig rántottát csináltam baconnel.

Mindjárt vége az utolsó órámnak és végre mehetek haza. Nagyon hosszú napom volt és irtó unalmas. 10-kor volt az első órám, most pedig este negyed 7 van, ami azt jelenti, hogy 10 perc és szabad vagyok. A lábam teljesen rendbe jött hála az égnek, így már nem akadályoz semmiben. A műtét helye még mindig ott van, de nem olyan vészes mint amire először gondoltam. Első pillantásra rettenetes volt, viszont most, hogy hónapok teltek el, és volt ideje meggyógyulni, sokkal jobban néz ki. Kicsit fáradékonyabb és könnyebben lesz izomlázam a jobb lábamban, de ez várható is volt a sok hónapnyi pihentetést követően. Az egyetemen csak a lépcsők okoznak kisebb kellemetlenséget, hiszen rengeteg van belőlük, de nemsokára úgyis hozzászokok teljesen.

- Ezt az anyagot teljes mértékben sajátítsák el kérem, nagyon fontos! -figyelmeztetett minket az oktató. - Amennyiben nincsen kérdés, további szép estét kívánok önöknek. Viszont látásra!

- Viszont látásra Tanár úr! -köszönt mindenki egyszerre. Kivonultunk az előadóból és a legtöbbünk a szekrényéhez vette az irányt.

- Szia! -jött oda hozzám az egyik évfolyamtársam, Jeremy. Jó fej srác, csak kicsit nyomulós.

- Szia. -köszöntem vissza.

- Lenne kedved meginni egy kávét? -támaszkodott a mellettem lévő szekrény csukott ajtajára.

- A barátommal töltöm a délutánt, talán majd máskor. -mosolyogtam rá barátságosan.

- Nem is tudtam, hogy barátod van.

- Nem szokásom világgá kürtölni a magánéletem. -mondtam, majd elindultam a kijárat felé.

Pár perc múlva már Mason háza felé tartottam. Egy igen ismerős autó foglalta el a helyemet a feljárón, amit nagy valószínűséggel egy seggbe rúgással fogok jutalmazni.

- Hol vagy Benjamin? -mentem be a házba.

- Itt vagyok anyu! -kiáltott a nappaliból, ahol éppen Reece-el sakkozott.

- Elfoglaltad a helyemet. -álltam meg előtte karba tett kézzel.

- A bocsánatodért esedezem! -kezdett hajlongani a kanapén.

- Te majom... -forgattam meg a szemeimet. - Reece, te pedig ajánlom, hogy elkend a száját sakkban.

- Esélyed sincs haver! -mondta rögtön Ben.

- Én azért bízom benned. -tettem a kezem Reece vállara.

- Itthon is vagy? -jött be a nappaliba Mason.

- Ömm nem Mase, még ott jövök a sarkon! -mutattam ki az ablakon.

- Nagyon vicces vagy Marina... -csapott rá a fenekemre miközben elment mellettem.

- Milyen volt a suli?

- Ma valahogy irtó unalmas volt, már azt hittem holnap sem fogok kijutni az épületből. -dobtam le magam Ben mellé.

- Tudsz sakkozni? -kérdezte Reece miközben a játékot figyelte.

- Egy kicsit igen, de nem igazán szeretem.

- Puhány vagy. -fordult felém Ben.

- Tudod ki a puhány te majom! -vetettem rá magam a legjobb barátomra.

- Mase segíts, szedd le rólam! -kiabált elvékonyított hangon.

- Te kerested magadnak a bajt haver. -hajolt fölénk Mason.

Törölközővel a nedves testem körül állok a fürdőszobai tükör előtt és fogkrémet nyomok a fogkefémre, amikor csörögni kezd a mobilom. Gyorsan felkapom, és látom, hogy Adriana hív videohívásban.

- Szia csajszi! -támasztom neki a telefont a szemben lévő tükörnek.

- Uuu vetkőzős show lesz? -emelgette szemöldökét Adriana.

- Aha, nekem! -jött be a fürdőbe Mason. - Szia, Mason vagyok, Marina barátja, és nem engedem, hogy levetkőzzön neked.

- Hátra az agarakkal csődör, én már máskor is láttam meztelenül a barátnődet. -mérte végig a legjobb barátnőm telefonon keresztül a pasimat.

- Vele is? -nézett rám Mason visszautalva a Jessel történtekre.

- Dehogy! -nevettem. - Viszont a legjobb barátok nem szégyenlősek egymás előtt.

- És Ben? -tette csípőre a kezeit összehúzott szemöldökkel.

- Igaz, rosszul fogalmaztam. A legjobb barátnők nem szégyenlősek egymás előtt. Így jobb? -simítottam meg az arcát.

- Kicsit... -mondta, majd egy puszit nyomott a számra.

- Na jól van gerlepár, ebből elég lesz. Tartogassátok későbbre. -harsant fel Adriana hangja.