Semmi sem lehetetlen | Mason Mount ff |

Part title

Úton vagyok a fotózás helyszínére, ami természetesen a Stamford Bridge stadion. Jól hallottam, a sofőröm nem mást mint Ben. Évek óta figyelem a pályafutását, egészen a Leicester city-s korszaka óta.

- Ne toljuk előrébb az ülést? -kérdezte félúton.

- Nem kell köszönöm, imádom amikor nagy hely van a lábamnak, és nem kell összehúznom magam. -feleltem őszintén.

- Igen, azt látom, hogy nem követed az "ülési illemszabályokat". -mutatta az egyik kezével macskakaparást, miközben a lábaimra nézett.

- Ha zavar szólj nyugodtan, és hercegnősbe váltok! -mondtam nevetve.

- Isten ments, hogy ilyet tegyél. Úgy ülj, ahogy neked kényelmes. -mosolygott miközben az utat figyelte. - Egyébként, hogy hogy bevállaltad a fotózást?

- Látnod kellett volna Mase arcát, és te is igent mondtál volna. -fordítottam felé a fejem.

- Mindent értek!

A hátsó bejárat felé tartottunk, amikor az egyik biztonsági őr elém állt, és el akart küldeni, de Ben hamar odaért és tisztázta az őrrel, hogy vele vagyok. Beértünk a gyepre ahol már gyülekező volt. A fotósokat még sehol nem láttam, az edző viszont abban a pillanatban ahogy meglátott, abbahagyta a mondandóját és felénk indult. Ben elment a többiekhez, én pedig egyedül maradtam.

- Szia, Tomas Tuchel vagyok, nagyon örülök, hogy elvállaltad a mai szponzorfotózást. -mondta a kezét felém nyújtva.

- Marina Banderas. -ráztam meg a kezét.

- Gyere, bemutatlak a csapatnak. A fotósok pedig már bármelyik percben itt lehetnek. -tette a kezét a hátamra.

- Srácok, egy kis figyelmet kérek. Ő itt Marina! Bevállalta a szabadidejében, hogy segít nekünk és modellt áll a fotózáson, úgyhogy bánjatok vele tisztelettel! -harsogta az edző.
Hangos tapsolás és fütyülés töltötte be a stadiont. Eltátogtam egy köszönömöt, a srácok pedig abbahagyták. Tuchel elindult a játékos bejáró felé, hogy megnézze hol lehetnek a fotósok. Mason mellém állt, és megjegyezte:

- Ügyesen eltüntetted.

- Mégis micsodát? -mosolyogtam rá.

- Ki a szerencsés úriember? -kérdezte a távolba meredve.

- Mégis milyen úriember? -tettettem tovább az értetlent.

- Cseles, cseles. Nem lehet belőled könnyen információt kiszedni. Egy kis kihívás. -mérte fel a terepet.

Masonre kacsintottam, és leültem a fűre. Ő is csatlakozott, majd a csapat többi tagja is körénk gyűlt.

- Mase, mégis hogyan sikerült beszervezned egy ilyen szép hölgyet? -kérdezte Timo.

- Úgy barátom, hogy engem imádnak a hölgyek! -mondta kihúzva magát.

- Erre sajnos rá kell cáfoljak kedvesem. -kezdtem el a mondandómat.

- Gyertek srácok, megjöttek a fotósok! -kiabált az edző, és mindenki felpattant. Pár perc múlva már a fotózásra kijelölt helyen voltunk.

Megkaptuk a ruhákat amiben az első fotósorozatot készítik. Egy helységben voltunk mindannyian, így esélyem sem volt egy eldugottabb sarokban elhelyezkedni. Az egyik stábtag egy fehér lepedőt tartott elém, hogy nyugodtan át tudjak öltözni, azonban éreztem magamon a tekinteteket.

Délután 1 óra van, mindenki ebédel. Az asztal közepe felé kaptam helyet Jorginho és Marcos Alonso között, velem szemben pedig Ben ült. Miután elfogyasztottuk az ebédet, fél óra pihenőt kaptunk, hogy megemésszük amit megettünk. Éreztem, hogy puffadni kezd a hasam, így kiválasztottam egy üres falat, hanyatt feküdtem előtte, a lábamat pedig feltettem rá. Oldalról pontosan úgy néztem ki, mint egy L betű. Mason fölém hajolt, és megkérdezte:

- Te meg mit csinálsz?

- Felpuffadt a hasam az ebédtől, ez a pozíció pedig hatásos ellene. -feleltem.

Megkezdődött a harmadik sorozat, amihez szintén új ruhákat kaptunk. Ezek a képek már a gyepen készültek. A fő reklámoznivalójuk a pulcsik és melegítő szettek voltak, de mellettük szerepet kaptak a labdák és pólók is.

Háromnegyed hármat ütött az óra ebben a pillanatban. Már mindenki a saját ruháját viseli, a stáb pedig a felszerelését pakolja össze. Be kell valljam, élveztem a fotózást, és többször is szívesen bevállalnám.

- Marina, velem tudnál jönni kérlek? -jött oda hozzám Joe, az egyik fotós.

- Persze, miről lenne szó? -kérdeztem.

- Először is el szeretnénk kérni a bankszámlaszámodat, hogy átutalhassuk a fizetést. -tolt elém egy lapot.

- Természetesen, egy pillanat és előhalászom. -túrtam bele a táskámba, hogy leírhassam az egyik kártya hátuljára felírt hosszú számsort.

- A másik amiről beszélni szerettem volna veled, az pedig te magad lennél.

- Tessék? -tettem le a tollat, miután leírtam a kért adatot.

- Gondolom ez volt az első igazi modellfotózásod, viszont az adottságaid és ahogyan a kamera előtt viselkedtél egyszerűen lenyűgöző volt. Szeretném megkérdezni az egész cég nevében, hogy lenne-e kedved a Nike egyik fotómodelljének lenni? -tette fel a kérdést Joe, a tekintetemet fürkészve.